A hagyományoknak megfelelően a Budapesti Vadaspark márciusban is meghirdette a Hónap Állata szavazást. A versenyben két ragadozó vadállatuk, a hiúz és a farkas indultak. Szoros küzdelemben ugyan, de a címet a macskafélék egyik legszebbik, vad képviselője, a bojtos füléről és húzott, „cicás” szeméről ismert hiúz nyerte. Ebben a képzelt állati interjúban Ritát és Csabit, a Vadaspark lakóit kérték meg, hogy meséljenek hiúzos szokásaikról.
Rita és Csabi két külön kifutóban, de egymás mellett élnek. Csabi a jobb, Rita a bal oldali kifutóban várt minket, bár kettejük közül Csabi volt az izgatottabb. Rita éppen kedvenc sziesztázó helyéről, a sziklatetőről, lustán figyelt minket. Végül gondozójuk hívására mindketten közelebb jöttek.
Sziasztok! Köszönjük, hogy fogadtok minket ezen a napos márciusi délutánon. Bemutatkoznátok, kérlek az olvasóknak?
Csabi: Sziasztok! Én már nagyon vártalak titeket, örülök, hogy végre itt vagytok. Az én nevem Csabi, 12 éves, hím vagyok és hivatalosan a kárpáti hiúz alfajba tartozom. A Vadasparkban pedig – számoljunk csak – 7 éve élek.
Rita: Sziasztok! Én pedig Rita, 11 éves északi hiúz nőstény vagyok. A Vadasparkba 2018 decemberében érkeztem. De adjatok nekem még egy kis időt, amíg felocsúdok a délutáni sziesztából.
Csabi: Hm, ez olyan Ritás… Délután mindig lustálkodik egy nagyot, utána egy kis idő, amíg magához tér, ráadásul ő egy picit szégyenlős, jobban szeret a magasban, a mászókája tetején lenni. ☺ De addig majd én mesélek Nektek! Mire vagytok kíváncsiak?
Semmi probléma, van időnk beszélgetni. Nem tudom megállni, ezért gyorsan megkérdezem. Tudtok dorombolni?
Csabi: Bevallom, számítottam erre a kérdésre. Macskafélék vagyunk, ezért tudunk dorombolni. Ám ezt nagyon ritkán tesszük, hiszen mi nem házi macskák vagyunk.
A dorombolásnál azonban sokkal érdekesebb a mély, nyávogó hangunk. Ezt főként a szaporodási időszak idején, pont ilyenkor, február-március tájékán lehet hallani. Mi ezzel kommunikálunk egymással, ezzel a hanggal csalogatjuk magunkhoz a másik nem képviselőit.
Ha jól tudom, erről egy videó is készült, amit a Budakeszi Vadaspark Facebook oldalán találtok.
Rita: Csabi, azért a másik fontos dolgot se hagyd ám ki. A nyávogás mellett mindenhez hozzádörgölőzünk, hogy minél több helyen otthagyjuk a szagmintáinkat, feromonjainkat. Így még nagyobb az esélye, hogy a nőstény és a hím egymásra találnak az erdőben.
Csabi: Igazad van, Rita. Ezt is csináljuk a pacsmagolás idején.
Ez azt jelenti, hogy itt a Vadasparkban is születhetnek hiúz kölykök?
Csabi: A hiúzok pároztatása nem ilyen egyszerű, több mindentől is függ. Elmondom röviden a lényeget.
Rita, egy pillanatra kérlek, fogd be a füled.
Egyrészt engem fiatal koromban rejtett herével diagnosztizáltak, ezért ivartalanítani kellett, így nem vagyok már nemzőképes. Ha ez nem történt volna meg, az könnyen rákot okozhatott volna nálam, szóval ez abszolút egészségügyi beavatkozás volt és már nem is emlékszem rá.
Másrészt fokozottan védett állatok vagyunk, ezért a hiúzokat nem olyan egyszerű szaporítani.
Rita: Ezt a részt most mondhatom én? Szóval a bemutatkozásnál direkt kihangsúlyoztuk, hogy Csabi kárpáti, én pedig északi hiúz vagyok. Bár külsőre nem olyan feltűnő a különbség, a genetikai állományunkat mégis nagyban meghatározza az alfajunk. Mivel két külön alfajba tartozunk, ezért ha mi szerelembe esnénk egymással, akkor a kölykeink keverékek lennének. Ez ugyanolyan, mint a kutyák esetében. Ha mondjuk egy tacskó és egy vizsla párosodnak, hát abból egészen furcsa keverékek jönnek létre. Nekünk sem ez a célunk, hanem az, hogy a tisztavérű állományt megőrizzük. A szakemberek ebben nagy segítségünkre vannak, mert szigorúan ellenőrzik a szaporítási feltételeket.
Csabi: Meg amúgy is. Ritával nem igazán illenénk össze. Én sokkal nyugodtabb és visszahúzódóbb vagyok, mint ő.
Várjatok, egy valami akkor nem világos. Ha nincs meg a hiúz szerelem „veszélye”, akkor hogy hogy nem vagytok egy kifutóban?
Csabi: Ó, jobb a békesség, hidd el. A hiúzok alapvetően magányos állatok, csak a szaporodási időszak, vagyis a pacsmagolás alatt találkoznak egymással. Az év többi részében egyedül járják az erdőt, nincs szükségük társra. Nekünk ez így kényelmes, hogy megvan a magunk területe.
Miről ismerhetjük meg a hiúzokat? Egyáltalán találkozhatunk velük a hazai erdőkben?
Rita: Az európai és így a hazai erdőkben is igazi ritkaságnak számítunk. Évszázadokkal ezelőtt a túlvadászat nem tett jót a fajunknak, ezért a vadon élő hiúzokból mára kevesen maradtak. Az élőhelyünk is megváltozott, ti emberek mindenhová építkeztetek. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre több erdőbe visszatértek a rokonaink! A védett erdők kezelésének megvan az eredménye. Így aztán, ha jól tudom, már Magyarországon is 10-20 példányunk él a vadonban, főleg az Északi-középhegységben. Azonban még mindig hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy a kirándulás során találkozzatok velünk. Már csak azért is, mert rejtőzködve élünk, nem igazán mutogatjuk magunkat.
Csabi: De ha például állatkertekben jártok, akkor van néhány fontos ismertető jegy, amit jó, ha fel tudtok ismerni. Sokszor kevernek össze minket például a gepárddal és a leopárddal, pedig nem is ugyanúgy nézünk ki.
A hiúzokra leginkább a sajátságos körszakáll, az égnek álló fülek, a rövid farok és a foltos bunda jellemző. De ha még így is nehéz a felismerés, akkor keressétek a füleinken a fekete bojtot! Ott lesz a titok.
Úgy hallottuk, nagyon tehetséges vadászok vagytok.
Rita: De még mennyire! Vadászat közben is kifejezetten csendben járjuk az erdőt. A kiszemelt prédára pedig inkább ugrásból támadunk, mintsem futunk utána. Bevallom, nem remekelünk hosszútávfutásból, ám a távolugró képességünket bárki megirigyelheti. Akár 3-4 métert is képesek vagyunk helyből ugrani.
Csabi: Általában egyébként éjszaka vadászunk és ragadozó mivoltunkból adódóan a madarakat, kisebb rágcsálókat ejtjük el. Ám az étlapon gyakran szerepel még az őz vagy a vadmalacok is. Bár az már nehezebb falat.
Itt a Vadasparkban főleg nyulat, csirkét, fürjet szoktunk kapni és az a legjobb, amikor ezek egészben érkeznek. Mivel ragadozók vagyunk, ezért szeretünk a zsákmányunkért megküzdeni, kibontani, megnyúzni azt. Ezt egyébként szépen szólva, vadasparkos berkekben környezetgazdagításnak hívjuk. Mintha csak a vadonban lennénk!
Mivel töltitek a vadasparki mindennapokat?
Rita: Eszünk, iszunk, pihenünk, és suliba járunk. Hallottatok a Vadaspark Iskolájáról? Egy csomó állat jár oda, köztük mi is. Különböző, izgalmas trükköket tanulunk. Én például már tudok ülni, feküdni, kétlábra állni és a mancsomat emelni.
Csabi: Jó, de Rita azt azért tegyük hozzá, hogy Te azért tanultál meg mindent ilyen rövid idő alatt, mert meglestél engem és Virágot a tréning közben. De nem bánom, legalább példát mutattam Neked.
Mivel velem már régebb óta tart a tréning, hiszen előbb érkeztem a Vadasparkba, mint Rita, ezért picivel több mindent tudok. Az ülés, a fekvés, a targetbot megérintése orral, a mancsemelés, a forgás… ezek már mind mennek. Most pedig az oltás beadását gyakoroljuk Virággal.
Rita: Ó Csabi, nem mindent rólad lestem ám, de azért bevallom tényleg sokat segítettél. Most egyébként mindketten egy mancsemeléses gyakorlatot tanulunk, aminek a lényege, hogy ha a gondozónk a botot felmutatja, akkor a mancsunkat a rácshoz kell érintenünk. Nem tudom, hogy ez mire jó, de élvezem, mert utána mindig kapok valami finomat.
Csabi: Majd én megmondom, hogy miért is tanuljuk most ezt. Ennek a tréningnek a lényege az, hogy később könnyebb legyen vért venni tőlünk. Pontosabban, hogy ne kelljen minket elaltatni a vérvétel közben. Ha ezt már tökéletesen tudjuk, akkor az állatorvosok munkája egyszerűbb, és mi sem fogunk már annyira félni, amikor meglátjuk őket. Jómagam is izgalmasnak és hasznosnak tartom ezt a trükköt.
Tyűű, rengeteg mindent megtudtunk most rólatok. Még szerencse, hogy a Budakeszi Vadasparkban ketten is képviselitek a hiúzokat, így legalább a látogatók és az állatbarátok még jobban megismerhetnek Titeket.
Rita: Mi köszönjük a látogatást. Remélem, azért majd a farkasokról is lesz szó, mert az ő életük is nagyon izgalmas.
Csabi: Ha megengeditek, én még üzennék az olvasóknak. A Budakeszi Vadaspark Facebook és Instagram oldalán videókat és sok-sok képet találtok rólunk. Érdemes böngészni az oldalon az újranyitásig, amit már mi is nagyon várunk.
A Budakeszi Vadaspark hivatalos Facebook oldala itt, Instagram oldala pedig itt elérhető.
(Forrás és képek: Budakeszi Vadaspark)
(A borítóképen