„Mosolyogni tessék!” Április 23-án ünnepelné 95. születésnapját Janikovszky Éva

Pinterest LinkedIn Tumblr +

A csodálatos írónő művei kicsiknek, nagyoknak, vagy épp azok szüleinek nyújtott és nyújt felhőtlen szórakozást mind a mai napig, és noha élete során az ifjúsági irodalom mellett írt felnőtteknek szóló könyveket is, sokaknak így is első körben a gyerekkönyvei jutnak eszébe, ha felmerül az ő neve. Talán nem is véletlenül.

Janikovszky Éva Kucses Éva Etelka Nanetta néven látta meg a napvilágot 1926. április 23-án, Szegeden – nevét később Kispálra magyarosította. Felsőfokú tanulmányait előbb itt végezte, a Szegedi Tudományegyetemen, 1944 és 1948 között, ahol is filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult. Ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója lett, 1948-től 1950-ig, filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakon, tanári diplomáját 1950-ben vette át.

Ezt követően dolgozott a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumnál, mint a tankönyvosztály főelőadója, onnan került a Móra kiadóhoz. Itt előbb lektor lett, azután 1964-től egészen 1987-ig (nyugdíjba vonulásáig) annak főszerkesztőjeként tevékenykedett, de visszavonulása után, egészen haláláig aktívan részt vett a kiadó munkásságában, igazgatóságának is tagja maradt. Emellett az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar elnökeként is szerepet vállalt, annak megalakulásától (1976), egészen 1995-ig.

Legelső könyvét már 1957-ben kiadták, ezt még Kispál Éva néven jegyezte: ez volt a Csip-csup című mesekönyv. Legelső regénye, a Szalmaláng 1960-ban jelent meg, ez már Janikovszky Éva név alatt (férje, Janikovszky Béla után vette fel ezt a vezetéknevet).

Ezt követően nem volt megállás, egészen élete végéig folyamatosan írt, alkotott és jelentette meg műveit: életében összesen 32 kötete adatott ki – ezeknél érdemes megemlíteni Réber László grafikusművész nevét, aki majd’ az összes műnél közreműködött, mint illusztrátor. Szellemes, bájos rajzai még tovább emelték eme művek szórakoztatóságát.

Halála után még további három posztumusz mű került nyomtatásba a neve alatt: A tükör előtt. Egy kamasz monológja; Zoli tortája, valamint a Naplóm, 1938–1944, melyet Dési János rendezett sajtó alá, és az írónő fia, Janikovszky János írta hozzá az előszót.

Janikovszky Éva az 1950-es évektől kezdve egy Blaha Lujza utcai lakóházban élt, emlékét 2009 óta tábla őrzi az épületen. 2003. július 14-én hunyt el, és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra: síremlékén szerepel az a Mercedes-típusú írógépet megformáló bazalt szobor, mely egész életében kitartott mellette.

Mi Janikovszky Éva sikerének kulcsa – mi az, amiért ma is sokan szeretik és olvassák őt?

Talán az, ahogy értette az embereket – kicsiket, nagyokat, egyaránt. Belelátott a szívükbe, az érzéseikbe, és ezeket, ha humoros formában is, de tűpontossággal jegyezte le.

Az egyik legjobb példa erre a Kire ütött ez a gyerek? című szerzeménye. Bár legelső alkalommal még 1974-ben adták ki, mondandója mit sem változott az évtizedek során: a kamasszá cseperedő, esetlen gyerkőc és az emiatt kialakult, jellembeli változásokkal szemben tehetetlen, valamint, a generációs szakadék miatt a serdülőt mind kevésbé értő szülők gyakori összezördülései, a klasszikus „kire ütött ez a gyerek?” panasz, a „Mert a felnőttek mindent előre tudnak…”, és persze „Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak” örökzöld idézetek, melyek a mai fiatalok számára is ismerősen csenghetnek. Személyes példát beemelve: annak idején, kamaszkoromban, talán soha nem éreztem azt, hogy egy kötet ennyire a saját, szintúgy gyakran zavaros és bizonytalan lelki világomról, és gondolataimról szólna, mint amikor a Kire ütött ez a gyerek?-et olvastam.

Janikovszky Éva, ha még köztünk lenne, a napokba ünnepelné 95. születésnapját – ennek tiszteletére több irodalmi és művészi projekt is megvalósul; ahogy azt korábban a Móra kiadó is bejelentette. Többek között megjelenik Poket zsebkönyv formájában az Égigérő fű, és az írónő korábban említett, megjelentetett naplója is új kiadást kap.

A budapesti 6szín is kiveszi a részét az idézőjeles ünneplésből, a születésnap alkalmából április 23. és 25. között online előadásként műsorra tűzi Az úgy volt és A lemez két oldala című darabokat. Emellett, a francia zeneszerző, Isabelle Aboulker 12 perces kórusművének magyarországi bemutatója is szervezés alá került. A zeneszerző művét még annak idején, 1968-ban, Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című kötete ihlette meg, ennek hatására hozta létre a művét.

A fantasztikus írónő tehát, bár már lassan egy évtizede, hogy itt hagyott minket, emléke fennmaradt a művei nyomán, és mindazok szívében, akik olvassák, szeretik és tovább is örökítik azt az eljövendő generáció számára.

Janikovszky Éva tehát élt, él és élni is fog.

Héjas Anna

(Források: prae.hu, Wikipédia.org)

(Kép: gyermekirodalom.hu)

Megosztás.

A szerzőről

Hozzászólások lezárva.