Leyley-Ann Jones angol író John Lennonról szóló kötete tavaly december óta már magyarul is olvasható. Most egy kis ízelítőt adunk abból, hogy mi minden vár azokra, akik készbe veszik ezt a remek könyvet!
Talán senkinek sem kell bemutatni a Beatles egyik nagyágyúját, John Lennont, akinek a dalai mellett a meglehetősen ellentmondásos személyisége, különféle magánéleti viharai és politikai szerepvállalása révén is ismertté vált. A múlt év decemberében volt negyven éve, hogy fájdalmasan fiatalon, kimondhatatlanul tragikus módon elhunyt: a szomorú évforduló alkalmából a Kossuth kiadó magyarul is kiadatta az eredetileg Who Killed John Lennon?: The lives, loves and deaths of the greatest rock star címre keresztelt kötetet (és amely szintúgy az előző év szeptemberében került publikálásra), John Lennon élete, szerelmei és halála címen.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Beatles az egyik, ha nem a világ legismertebb, valamint legnagyobb hatással bíró zenekara: négy liverpooli („liverpudli”) fiatal, név szerint John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr, akik szinte egy csapásra megbolondították a világot. Lennon egy ízben (és ezzel később nem kis vihart kavart maga körül), sikereik csúcsán azt sem tartotta túlzásnak kijelenteni: még Jézusnál is népszerűbbek.
John Lennon 1964-ben (Forrás:
Eric Koch, Nationaal Archief, Den Haag, Rijksfotoarchief: Fotocollectie Algemeen Nederlands Fotopersbureau (ANEFO), 1945-1989)
A zene mellett a filmkészítésbe is belekóstoltak, többek közt az Egy nehéz nap éjszakája, a Help!, illetve, a Sárga tengeralattjáró is ennek az ambíciónak köszönhetően születtek meg. Ezek javarészt humoros kis alkotások, amikben, a burleszkszerű poénok mellett, természetesen a zene áll a középpontban. Ezeken kívül tervbe vették azt is, hogy feldolgozást készítenek J.R.R.Tolkien: A Gyűrűk Ura című regényéből, ám erre végül nem került sor, miután az akkor még élő szerző nem adta áldását a projektre. Utóbb a végül elkészült, három részes adaptáció rendezője, Peter Jackson csak annyit fűzött hozzá ehhez: amennyiben mégis megvalósult volna a Beatles-féle feldolgozás, annyi egészen bizonyos, hogy a filmzene kitűnő lett volna.
Jelen sorok írója egyébként épp a Yellow Submarine című számon keresztül ismerkedett meg ezzel a zenekarral: talán nyolcéves lehettem, amikor az egyik furulya órámon a tanárom (akinek szokása volt random dallamokkal színesíteni az oktatást), előbb eljátszott belőle egy kis részletet, mesélt kicsit a Beatlesről, majd megkérdezte, szeretném-e megtanulni. Persze azonnal igent mondtam, és egy darabig lelkesen játszottam is, ha kellett, ha nem – a tanárom által lekottázott Yellow Submarine pedig azóta is kint van a falamon.
Minden elért eredményük és a felállított rekordok dacára, melyeket felsorolni is hosszadalmas lenne, a botrányok sem kerülték el őket relatíve rövid fennállásuk során, valamint, idővel a tagok között is mind feszültebbé vált a viszony: utolsó koncertjükre 1969 januárjában került sor, az Apple stúdió tetején, majd a következő évben hivatalosan is feloszlottak. Ezek után mindenki szólóban alkotott tovább: Paul McCartney például feleségével, Linda McCartney-val közösen hozta fedél alá a Wings című formációt, John Lennon pedig hasonlóképp folytatta zenei pályafutását, híres-hírhedt második feleségével, a japán képzőművész Yoko Onóval, akivel már korábban is viszonyt folytatott, még az első házassága alatt, és akit sokan tartanak a Beatles felbomlásának legfőbb okozójának. Ez lett a The Plastic Ono Band, amit még 1969-ben alapítottak, a Beatles feloszlása előtt. Ekkortájt vált mind erőteljesebbé a politikai felhang, és társadalmi témák boncolgatása az elkészült számokban. Legutolsó, még életében megjelent szólólemeze, a Double Fantasy épp a halála évében, november 17-én került kiadatásra. Ebben az esztendőben John Lennon, aki a Yokóval közös fiuk, Sean születése után visszavonult, és tulajdonképpen afféle háztartásbelivé vált évekre, ismét aktívan dolgozott, újra telve volt tervekkel és ambíciókkal.
A Beatles a JFK Repülőtéren, New Yorkban, 1964. február 7-én (Forrás: Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Nyomdai és Fotográfiai Osztálya/ cph.3c11094)
1980. december 8-án egy Mark David Chapman nevű fiatalember érkezett meg a Lennon-Ono házaspár otthona, a Dakota-ház elé, markában a Doubley Fantasyvel, és javarészt az egész napot ott töltötte. J. D. Salinger Zabhegyező (új fordításban: Rozsban a fogó) című regényét olvasgatta, valamint összebarátkozott egy, szintén a környéken ólálkodó, amatőr fotóssal, Paul Goreshsel is, míg végül John Lennonék megérkeztek. A gátlásossá váló Chapmant Paul Goresh tuszkolta oda az énekes elé, aki kérésére dedikálta neki a lemezt: John Lennon, 1980. december. Végül megkérdezte azt is a fiatal férfitől, szeretne-e még valamit, mialatt a fotós, Goresh, kamerájával rögzítette a találkozást. Chapman nemet mondott.
Lennon és Ono ezek után visszatértek a stúdióba, ahol már egy új számon dolgoztak. Valamivel tizenegy óra előtt érkeztek haza, ahol Chapman már várta őket. Előbb odaköszönt a mit sem sejtő Yoko Onónak, majd, amikor a nő már belépett a kapun, Lennonhoz lépett oda, és egy kurta kérdést követően („Mr. Lennon?”), ötször is tüzelt. John Lennon, minden idők egyik legnagyobb hatású énekese és zeneszerzője végül a kórházba érkezést követően nem sokkal vesztette életét, alig negyvenévesen.
A nemrégiben megjelent kötet több szempontból is érdekes: a szerzője időt és energiát nem sajnálva járt utána John Lennon életének, bemutatva annak szép és kevésbé csodás pillanait is. A könyv lapjain szerepelnek a kortársak nyilatkozatai is, úgy, mint Cynthia Lennoné, aki a zenész első felesége volt, vagy éppen Andy Peeblesé, aki pár nappal a sztár halála előtt készített vele egy hosszabb interjút. Ezenkívül több, ritkának számító fénykép is hozzájárul a könyv egyedülállóságához. A Beatles, és/vagy John Lennon rajongóinak mindenképp érdemes beszerezniük.
Yoko Ono és John Lennon 1969-ben (Forrás: Joost Evers / Anefo)
Az írónőnek egyébként ez az első, magyarul is megjelent kötete. Lesley-Ann Jones több, mint húsz éven át újságíróként dolgozik, munkássága során beutazta a fél világot, és sokak mellett Mel Gibsonnal, Paul McCartneyval, Tony Blairrel, sőt, még Margaret hercegnővel is készített interjút. Korábban írt már David Bowie-ról is könyvet, egy másik kötetének a középpontjában pedig a Queen rockzenekar hasonlóan tragikus módon, fiatalon elhunyt frontembere, Freddie Mercury állt (Freddie Mercury – The Definitive Biography). Lesley-Ann itt sem bízott semmit a véletlenre, igazán alapos kutatómunka előzte meg a könyv kiadatását: még Zanzibárba is elutazott, hogy az ott élő rokonsággal készítsen interjút, de hosszasan elbeszélgetett több, az énekes életében nagy szerepet játszó személlyel, akiknek a kiléte talán kevésbé ismert a nagyközönség előtt: mint amilyen az osztrák színésznő, Barbara Valentin, aki hosszú évekig Freddie egyik legközelebbi barátjának számított. Sajnos, egyelőre nincs magyar fordítása, angol nyelven beszerezhető csupán – ez azért is sajnálatos, mivel Jones (ugyancsak példátlan módon) egy egész fejezetet szánt az 1986-os, budapesti koncert történetének, a kötetet illusztráló fotók közt pedig szerepel egy olyan is, amin a Queen frontembere egy magyar népviseleti ruhás babával pózol. Remélhetőleg viszont, a Lennon-kötet sikere nyomán, egyszer még ez a lebilincselő olvasmány is megél majd egy magyar kiadatást.
Héjas Anna
