Magyarország EU-csatlakozásának tizenhetedik évfordulója „17 év – 17 km” címmel egy tizenhét kilométeres, virtuális futóversenyt szerveztek, melyet Halász Tamás is teljesített. Az esztergomi egyetemistával teljesítés menetéről és többek között arról beszélgettünk, hogy hogyan változtatta meg az életét a kihívás.
Lelkes amatőr sportoló hírében állsz, szívesen edzel, focizol, illetve kerékpározol. Miért szeretted volna teljesíteni a futóversenyt?
– Ebben a pandémiás és home-office-időszakban magam is megéreztem az ülőéletmód negatív hatásait. Mindenképp szerettem volna változtatni az állapotomon, és mikor egy barátom javasolta nekem ezt a lehetőséget, úgy éreztem, hogy élnem kell a lehetőséggel. Mikor beköszöntött a tavasz, már akkor én is visszatértem a biciklizéshez, a futáshoz, és a szabadtéri erősítő edzésekhez. Mindez adott nekem egy fittséget, amin a további edzésekkel javítani tudtam. Ezek után úgy éreztem, elérkezett a tizenhét kilométeres táv teljesítésének az ideje. A fő szempont az volt, hogy magamnak bizonyítsak.
Mi motivált ebben a kihívásban?
– Kevesen tudják rólam, hogy dongalábakkal születtem és összesen nyolc műtétem volt. Mindig is szerettem a kültéri szabadidős sporttevékenységeket, ráadásul minden egyes alkalommal törekedem a korábbinál jobb teljesítményre. Gimnazistaként, ha jó idő volt, a testnevelés órát szigetkörrel kezdtük, valamint péntekenként a gimnázium fociedzéseire is jártam, ahol mindig a legjobb teljesítményemre törekedtem. Szabadidőmben hetente háromszor eljártam futni, így mindent összeszámolva körül-belül 20 kilométert futottam hetente. Idén úgy éreztem, hogy ismét meg lehet bennem az a tűz, mi akkortájt hajtott, ezért ismét szerettem volna ezt a számot megközelíteni.
Térjünk rá a futóversenyre. Hogyan zajlott a táv teljesítése?
– A kiírás szerint május 1-9. között lehetett teljesíteni a távot, ezért a 17 kilométert mindenképp fel szerettem volna osztani. Május 3-án, hétfőn 3 kilométert futottam, az utána lévő három nap programok és teendők szempontjából kissé besűrűsödött, majd pénteken újra felhúztam a futócipőt: először ebéd előtt futottam 2,37 kilométert, majd késő délután 7 kilométeres etap következett. Aznap 21 órakor úgy gondoltam, hogy „végül is a maradék távot akár még ma lefuthatom”, ezért még este teljesítettem a hiányzó kilométereket. Így lett meg a 17 kilométer
Merre futottál?
– Három szakaszon futottam: először az esztergomi Balassa Bálint Szakgimnázium mentén le a Papnevelde utcán át, majd végig a Berényi Zsigmond és a Pázmány Péter utcán. A második szakaszban lakhelyemtől, a Béke térről a Bánomi lakótelep, a 11-es főút esztergomi szakasza és a Béke tér mentén vissza. Végül lakhelyemtől futottam végig a Prímás Pince parkolóján, majd a Mindszenty-szobornál felkanyarodtam a vár aljánál lévő sétányra, onnan le a Pázmány Péter utcába, majd a bicikliúton egészen a szentgyörgymezői street workout-pályáig és vissza egészen hazáig.
Miért tartottad fontosnak ezt a futóversenyt?
– A korábbiakkal ellentétben most megismertem a futás számtalan jótékony hatását. Régebben az állóképességem fenntartásáért és fejlesztéséért futottam, mostanság már azért is, hogy „kikapcsolhassam az agyamat”, felfrissüljek, valamint hogy a stresszt és a feszültséget is levezethessem. Egy ideje magam is átélem a távoktatás és a home-office hatásait, ráadásul idén nyáron államvizsgázom, így mindenképp szerettem volna felfrissülni, feltöltődni, hogy utána nagyobb erőbedobással folytathassam a tanulást.
A rendhagyó kihívás miben változtatta meg az életed?
– Ez a 17 kilométer megmutatta nekem, hogy több van bennem. Régebben örültem, ha maximum 6 kilométert le tudtam futni egyhuzamban, most viszont új egyéni rekordot állíthattam fel a 7 kilométerrel. Az utóbbi két szemeszter alatt igyekeztem egy-egy tanóra után kimenni a szabadba, hogy újult erővel vágjak neki a további feladatoknak. Sokszor megküzdöttem a kérdéssel, hogy futni menjek-e, vagy sétálni, de most már tudom, hogy milyen jótékony hatással bír, ha a futást választom. Már korábban elkezdhettem a saját stresszlevezető programomat, amiről azt hittem, hogy csak nyáron az államvizsga után lesz időm elkezdeni. De aminek főleg örülök, az az, hogy megtanulhattam, hogyan osszam be az energiámat. Így nem fáradok el az elején, hiszen végig bírom a hosszú távokat is.