Az első információk épp egy évvel korábban kezdtek el kiszivárogni, a főszereplőt alakító színésznő és a rendező személyére ekkor derült fény, illetve azt is megtudhattuk, hogy 2021 elején veszi majd kezdetét a film forgatása. Mostanra elstartolt a munka, noha a további, bennfettes információkra egyelőre még várnunk kell.
Az erős, nagy tehetséggel megáldott nőkről szóló filmek, mondhatni, reneszánszukat élik napjainkban: elég csak az elmúlt évek olyan munkáira gondolni, mint a 2018-as Colette, Keira Knightley főszereplésével, vagy a Mary Shelley – Frankenstein születése című, 2017-es alkotásra, melyben Elle Fanning alakította minden idők egyik legikonikusabb horror figurájának megteremtőjét. Ezúttal ismételten egy angol írónő életének eseményeit feldolgozó mozi kerül a vászonra: a fájdalmasan rövid életű, középső Brontë nővér, Emily, akinek élete során csupán egyetlen regénye jelenhetett meg – az Üvöltő szelek -, de ami így is elég volt ahhoz, hogy örökre beírja magát a világirodalom elismert nevei közé.
Magáról a készülő műről sokat még nem lehet tudni: annyi bizonyos, hogy a főszereplőt Emma Mackey, angol-francia színésznő alakítja majd, akit leginkább a Szexoktatás című sorozatból ismerhet a publikum, a rendezői széket pedig a mind ez idáig színművészként dolgozó Frances O’Connor foglalta el, illetve ő is írta a filmet. Továbbá Joe Alwyn, Fionn Whitehead és Emily Beecham is felbukkan majd a filmben. Több információkegyelőre még nem szivárogott ki, ám idővel bizonyára több adalékot is kapunk a készülő produkcióról.
Maga Emily Brontë Emily Jane Brontë néven született a yorkshire-i Thorntonban, 1818. július 30-án, hat testvére közül az ötödikként, Patrick Brontë, ír származású lelkész gyermekeként. A család 1820-ban települt át Haworth-ba, ahol az apa kápláni feladatokat látott el. A hat gyerek közül (Maria, Elizabeth, Charlotte, Patrick Branwell, Emily és Anne) a négy fiatalabb élte túl a szüleiket: édesanyjuk, Ann Branwell Brontë alig egy évvel Haworth-ba költözésük után, rákban elhunyt. 1824-ben a négy legidősebb lányt beiratták egy bentlakásos iskolába, ám hamarosan a két rangidős nővér, Maria és Elizabeth megbetegedett és elhunyt. Ezután a másik két lány, Charlotte és Emily, elhagyta az intézményt.
Költői vénájára a nővére, Charlotte figyelt fel elsőként, ezután határoztak úgy, hogy húgukkal, Anne-nel közösen kiadnak egy gyűjteményt – miután pedig szerették volna elkerülni a kor előítéleteit, amit a női írókkal szemben gyakorta tanúsítottak, álneveket vettek fel: Charlotte a Currer Bellt, Anne az Acton Bellt, Emily pedig az Ellis Bellt.
Egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket 1847-ben publikálta, továbbra is álnév alatt: akkortájt, innovatív szerkezete miatt, meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült. Két évvel a halála után nővére, Charlotte, a lány valódi nevén is kiadatta a művet.
Emily, akárcsak a család többi tagja, törékeny egészségi állapottal rendelkezett, sokszor betegeskedett: ezen a korábbi, meglehetősen sanyarú iskolai, illetve a hasonlóan sok nélkülözéssel bíró otthoni körülmények, még tovább rontottak. Az egyetlen fiútestvér – aki egyébiránt festőként tevékenykedett -, Patrick Branwell, krónikus légcsőhurutban szenvedett, ebbe is halt bele 1848 szeptemberében. Emily az öccse temetésén csúnyán megfázott, ennek ellenére minden orvosi kezelést elutasított. Még abban az évben ő is elhunyt, december 19-én, tuberkulózisban, mindössze harmincévesen. Életben maradt testvérei közül Anne még kiadathatta második regényét, a Wildfell asszonyát, mielőtt a következő év májusában maga is követte volna családtagjait a sírba. Nővérük, Charlotte, 1855-ben halt meg, harmincnyolc évesen, mialatt épp gyermeket várt.
A Brontë nővérek tragédiája, elkeserítően rövid életük mellett, abban is gyökeredzik, hogy nem érhették meg, ahogy a világ elismeri művészetük és vitathatatlan tehetségük nagyságát. Emilynek mindösszesen egyetlen regény publikálása adatott meg, és annak a sikerét sem láthatta már meg – ezt mindössze az utókor adhatta meg neki. Pedig micsoda regény az… A magam részéről engem teljesen elvarázsolt, amikor a kezembe került: mondhatni, ez volt az, úgymond, „első és fél” Brontë-regény, amit elolvastam, miután a ténylegesen legelső találkozásomat, a Charlotte által jegyzett Jane Eyre-t, félbehagytam (később természetesen adtam neki még egy esélyt: akkor már végigolvastam, és nagyon tetszett). A szélsőséges karakterek széles garmadája került elém az Üvöltő szelekben, akiket egyszerre szerettem, utáltam, vagy éppen mélységesen sajnáltam: hasonlót addig még sosem tapasztaltam.
Emily tehetségét nem csak az bizonyítja, hogy ezzel az egy elkészült művével is sikerült klasszikust alkotnia: hanem az is, ahogyan feszínre bukkan az elképesztő képzelőerője, és az, ahogyan megalkotta ezeket a cseppet sem egyszerű, egyáltalában nem hétköznapi figurákat; mindezt úgy, hogy szinte az egész életét abban a kis faluban töltötte, ahova a család még kisgyermekkorában letelepedett. Hogy vette hozzá az ihletet? Honnan szerezte az ötleteit? Nos, ez benne a titok: a nagy írók titka. A készülő mozifilmből pedig talán lehetőségünk nyílik arra, hogy kicsit jobban megismerjük a fiatalon elhunyt írónő életét, és annak főbb állomásait.
(Forrás: Wikipédia.org/papageno.hu)
Héjas Anna
