Az új albumról talán már azóta spekulálnak, amióta – hosszas várakozást megelőzően -, 2008-ban piacra került az azóta is legutolsó album, a Chinese Democracy. Ezek a feltételezések, és a türelmetlenség mindinkább felerősödött, amióta 2016-ban sor került egy többé-kevésbé újraegyesülésre, a banda berkein belül, ám talán a közeljövőben ténylegesen megkapják a rajongók azt, amire már oly régóta várnak.
Részemről az ismeretség a zenekarral pont 2016 nyarán kezdődött: a Spektrum Rocklegendák című műsorával, egészen pontosan, melynek keretében olyan ismert és elismert, könnyűzenei előadók történetét mutatták be, újságírók és szakértők segítségével, mint amilyen a Nirvana, a Queen, David Bowie, esetleg a Pink Floyd.
Vagy a Guns N’ Roses.
Akkor ismertem meg őket, ám a valódi rajongás irányukba egy évvel később vette kezdetét, szorosan összekapcsolódva a legelső egyetemi évemmel; különösen a legelső, a fővárosban eltöltött szemeszter idején (frissen kiszakadva a falusi környezetből), tudtam azonosulni egy bizonyos számukkal: Welcome to the Jungle.
És valóban, mintha csak egy dzsungelbe csöppentem volna bele…
Az elmúlt pár évben a banda – tőle talán nem szokatlan módon -, sokadjára is átalakult, miután két egykori tag, a basszusgitáros Duff McKagan és a szólógitáros, Slash, ismételten csatlakoztak az énekes Axl Rose-hoz, miután az már egy ideje javarészt egymagában képviselte az eredeti ötös felállást. Azóta ismét közösen turnéznak, a rajongók pedig bizonyára bízva bíztak abban is, hogy ezzel együtt egy új album is kilátásba kerül majd. Az évek során újra és újra felröppentek spekulálások, ígérgetések, találgatások. A pandémia idején persze, nekik is több fellépésüket vissza kellett mondaniuk, ám úgy fest, a kialakult kényszerhelyzet némi előnnyel is járt esetükben: a gitáros, Slash több ízben is utalt arra a közösségi médiában használt platformján, miszerint a bezártság szakmai szempontból inspirációval járt számára, és az elkészült művek akár az új albumra is felkerülhetnek. Illetve a banda hivatalos közösségi felülete is gyakorta pedzegeti ezt a témát.
Már a tavalyi évben is sokszor felmerült, hogy most már tényleg érkezik egy új anyagokat tartalmazó lemez, és a 2021-es évben ez az ígérgetés talán már ténylegesen valósággá is válik.
Kis kitekintés a múltra
Sikeres bandát összehozni sosem egyszerű. Sikeres bandát fenntartani pedig még annál is nehezebb – az állandó turnék, a lemezkiadások, a sok stressz és az összezártság gyakran vezet összezörrenésekhez, kivált, ha maguk a tagok sem épp a legegyszerűbb jellemek a világon… Vagy épp egyéb függőségek is közbeszólnak.
A Guns N’ Roses eredetéhez egy kis Indiana állambeli városkába kell kitekintenünk, amit Lafayette-nek hívnak – innen indult útnak két gyerekkori barát, Jeffrey Dean Isbell, illetve William Bruce Bailey. Felcseperedve mindketten hamar Los Angelesbe költöztek, a nevüket pedig nemsokára Izzy Stradlinre, avagy Axl Rose-ra változtatták. A GN’R eredeti, ötös felállásából Saul Hudson (a későbbi Slash), és a dobos, Steven Adler (akit eredetileg Michael Colettinek neveztek el) már az Angyalok Városában élt, gyerekkoruktól fogva, míg a basszusgitáros Michael McKagan (akit már kiskorától fogva Duffnak becéztek, miután az utcájukban, rajta kívül, még vagy tucatnyi másik fiút is Michaelnek kereszteltek) a nyolcvanas évek közepe táján helyezte át székhelyét szülővárosából, Seattle-ből Los Angelesbe.
A Guns N’ Roses végül meglehetősen tekervényes, ágas-bogas úton alakult meg: tulajdonképpen mire a nevezett öt személy összekerült, már mind ismerték egymást, vagy épp játszottak is egy zenekarban: Slash egy rövid időre csatlakozott a többek közt Izzyből és Axl-ből álló Hollywood Rose nevezetű formációhoz, illetve a barátjával, Stevennel, egy ideig együtt zenéltek az általuk alapított Road Crew-ban Duff-fal, mielőtt amaz inkább átment volna Axl-ék egy másik bandájába, az L. A. Guns-ba: ennek tagjai, Stradlin és Rose mellett, egy Tracii Guns gitárosból és Rob Gardner dobosból állt, ám ez utóbbi kettő hamar kivált, amikor Duff pedzegetni kezdte egy, a városon kívüli koncert lehetőségét – ők nem mertek kockáztatni.
Szerencsére, egészen véletlenül, a basszeres ismert egy dobost és egy szólógitárost is, akiknek szólhatott a megüresedett pozíciókról…
Avagy, így született meg a Guns N’ Roses.
A siker nem hullott azonnal az ölükbe, még azután sem, hogy 1987-ben megjelentették legelső (és azóta a világ egyik legfontosabb lemezeként számontartott albumukat), az Appetite for Distructiont, melyen talán a két legismertebb és legpopulárisabbá vált számuk is hallható: a Welcome to the Jungle, illetve, az egyik legszebb szerelmes ballada, ami valaha született, a Sweet Child O’ Mine. Amikor azonban a várt dicsőség utolérte őket, az tényleg hatalmasat szólt, ők pedig egyik napról a másikra híres emberekké váltak. Mindent elértek, amit csak megálmodtak: pénz, elismerés, telt házas koncertek… Utóbb önéletrajzi könyvében Slash elismerte, nem kezelték jól a hírnevet, a befolyt összeget pedig még annál is kevésbé: addig is küszködtek bizonyos függőséggel, a drogokat és az alkoholt illetően, a helyzet azonban ezután vált egyre kaotikusabbá.
A helyzet odáig csúcsosodott, hogy a lassanként teljesen talaját vesztett, emiatt pedig a közös munkára képtelen dobost, Steven Adlert, kirúgták a bandából, a helyére Matt Sorum érkezett, aki addig a Cultban játszott. Ez jelentette az első nagyobb csapást.
A problémák pedig egyre csak gyűltek, dacára annak, hogy 1991-ben sikerült végre kiadatniuk, az 1989-es GN’R Lies, és rengeteg munka után, egy dupla albumot, a Use Your Illusion I-II.-t. Az albumok megjelenésük után nem sokkal a Billboard listáján első, illetve második helyen debütáltak, amivel rekordot állítottak fel, és már az első héten több, mint 600 ezer példány fogyott el belőlük – a lemezeket promotáló turné pedig több, mint egy éven át tartott, több szakaszban. 1992-ben még Magyarországra is ellátogattak, ekkor Axl Rose (leginkább az előző évben elhunyt Freddie Mercury tiszteletére), szintúgy előadta a Tavaszi szél vizet áraszt nevezetű népdalt; illetve, ha igaz a szóbeszéd, a November Rain alatt eleredt az eső. Mindezek ellenére a koncertsorozaton még inkább tetőfokára hágott a bandán belüli feszültség: Axl Rose ekkortájt kezdett bele maratoni szintű késéseibe, amik miatt a koncertek sokszor két órát is csúsztak, a hírhedt St. Louis-beli fellépés se tett éppen jót a reputációjuknak, az azt követő zavargások még kevésbé. Végül a ritmusgitáros és legfőbb dalszerző, Izzy Stradlin (aki 1989 óta józan volt, emiatt pedig csak még nehezebben viselte az állandó konfliktusokat, illetve társai gyakori beszámíthatatlanságát), a turné első szakasza után bejelentette, hogy kiszáll.
A csúcson voltak addig: ezután már csak a lejtő maradt hátra.
Az énekes mindinkább megalománná váló viselkedése nyomán előbb Slash, majd 1998-ban Duff McKagan is a távozás mellett döntött. Az egykori tagok ezek után szólóban alkottak tovább (Izzy Stradlinnek például nem sokkal kilépése után, 1992-ben jelent meg az első, egyébként nagyon hangulatos és élvezetes szólólemeze, Izzy Stradlin & the Ju Ju Hounds címen, amit nyolc további album követett), Slash és Duff pedig még össze is álltak, és Matt Sorummal közösen bandát alapítottak, Velvet Revolver néven.
A Guns N’ Roses (vagy legalábbis, ami még megmaradt belőle) ezalatt leginkább koncerteket adott, gyakorta változó felállásban. Albumot csak 2008-ban adtak ki, a Chinese Democracyt, melyet a közönség és a kritika általában véve vegyesen fogadott.
Azt mindenesetre fontos kiemelni, hogy a szólógitárost és az énekest leszámítva, harag nem igazán maradt az érintett felek között: Izzy Stradlin és Duff McKagan is időnként beugrott egy-egy fellépés alkalmával, hogy egy szám erejéig újfent csatlakozzanak Axl Rose-hoz. Slash és Rose végül valamikor 2015-ben ásta el a csatabárdot, majd rá egy évre, mind a gitáros, mind McKagan visszatértek az egykori bandájukba; Not In This Lifetime néven fergeteges turnét szerveztek, mely 2016 áprilisától egészen 2019 novemberéig tartott. A 2020-as évet is koncertekkel indították, ám a pandémia beállta óta ők is visszavonultak.
A rajongók az újraegyesülés óta reménykednek egy új lemez megjelenésében – talán most már tényleg nem kell sokat várnunk, ennek megvalósulásáig. Addig is a banda hivatalos oldala megszellőztette néhány, a közeljövőben megvalósuló koncertet, illetve érdemes lehet elővenni a korábbi szerzeményeket is: ugyan idén júliusban már harmincnégy éve lesz annak, amikor először megjelent az Appetite for Distruction, de a varázsa semmit sem kopott azóta.
Héjas Anna
(Borítókép: Wikipédia)
