Az írás lehet az önkifejezés egyik eszköze, de hobbiként vagy – bloggerek esetében – munkaként is tekinthetünk rá. Most bemutatunk néhány tippet, melyet híres írók fogalmaztak meg.
Napjainkban, ahogy a digitális kultúra fellendült, úgy egyre nagyobb területet nyertek az online elérhető vlogok, blogok és más olyan platformok, ahol feltörekvő tehetségek oszthatják meg a műalkotásaikat. Itt szó lehet rajzokról, festményekről, zeneszámokról, vagy éppen – és jelen esetben erről esik majd szó bővebben -, az önálló írásaikat. Sokaknál ez megmarad hobbiszinten, míg egyesek vágynak arra, hogy idővel kinőjék magukat, és esetleg, egy napon, a saját, kinyomtatott írásukat is a kezükbe vehessék. Ehhez azonban, a tehetség és ambíció mellett, sok-sok türelemre és szorgalomra is szükség van. Ahogy a mondás tartja: a tehetség egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék verejték. Emellett hasznos lehet az is, ha példát veszünk néhány nagy névtől, és megfogadjuk a tanácsaikat. Az alábbiakban ezekről szeretnék szót ejteni.
Az írás érdekes tudomány: több dolgot is jelenthet egyszerre. Lehet az önkifejezés egy formája, hobbi, szórakozás, de akár munka is. Jelen sorok írójának kicsit mindegyik, egyszerre; már egészen régen elkezdtem foglalkozni az írással, az egyik nagy álmom mindig is az maradt, hogy egyszer kiadhassak egy (vagy akár több), saját kötetet. Egyelőre maradt az online platform: már lassan négy éve annak, hogy felregisztráltam Wattpadra, ahol mindamellett, hogy megoszthattam másokkal az írásaimat, véleményt, adott esetben segítő szándékú kritikát is kaptam rájuk, sok új embert megismerhettem, barátokra tettem szert, ezáltal egy új kis közösség tagja lehettem.
Tehát, mint feltörekvő író, azt tudom tanácsolni: ne féljünk megosztani, amit az asztalfiókban őrzünk! Vagy, ha nincs is különösebb célunk vele, ha szükségét érezzük, bátran vessük papírra, esetleg monitorra azt, ami kikívánkozik belőlünk! Kivált a mostani, nehéz körülmények között, ha épp nincs kéznél valaki, aki meghallgatna minket, már az is sokat segít, ha kiírjuk magunkból mindazt, ami kavarog bennünk, esetleg nyomaszt minket.
De csak hogy ne én beszéljek, következzen néhány igazi profi intelme, mindazoknak, akik szeretnék meglévő íráskészségeiket fejleszteni!
Stephen King
A horrorkirály néven is ismert író egy egész könyvet kiadott a témában, On Writing, magyarul az Az írásról címmel. Röviden összefoglalva ő maga leginkább arra biztatja a kezdő írópalántákat, hogy ne sokat habozzanak: üljenek le és írjanak! Mindegy, miről – Stephen King ugyanis nem támogatja azt a nézetet, miszerint arról kell írni, amit ismerünk. Ha nem tudsz valamit, képzeld el! A történet egyébként is magát alakítja ki. Ezt a hitvallását egyébként az Aki kapja, marja című regényében is megfogalmazta:
Egy jó regényíró nem vezeti a figuráit, hanem követi őket. Egy jó regényíró nem teremt eseményeket, hanem figyeli, ami történik, azután leírja, amit lát. Egy jó regényíró tudja, hogy ő titkár, és nem Isten.
Emellett fontosnak tartja kiemelni azt, miszerint a tévénézés helyett érdemesebb könyvet venni a kezünkbe, és annyit olvasni, amennyit csak lehet – ősrégi intelem, de még mindig érvényes. Ha jobb íráskészséget szeretnénk, annak megszerzésének egyik leghatásosabb módja a sok olvasás, mely többek közt a szókincset is fejleszti. Valamint fontosnak tartja kiemelni, mindenki elsősorban saját magának írjon: azért, mert szereti csinálni, mert arról ír, ami érdekli őt. Megfelelni úgysem lehet mindenkinek: ne másokért, hanem magunkért űzzük azt, amit szeretünk!
Umberto Eco
Az olasz származású író-irodalomkritikus-filozófus Umberto Eco legfőképpen elméleti munkásságáról ismert, ugyanakkor jelentek meg nagy falsúllyal rendelkező regényei is. Az egyik legismertebb talán A rózsa neve, mely 1980-ban került nyomtatásba. Magáról az írásra vonatkozóan is adatott ki intelmeket, ezeket magyarul 2001-ben dobták piacra, a Gyufalevelek című esszégyűjteményben. Tulajdonképpen ez egy kissé gunyoros modorban megfogalmazott pontokat tartalmazó összes, úgy, mint:
Ne használj jeleket rövidítéseket stb.
Vagy:
Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
És így tovább. Mégis, a szatirikus sorok mögött is felfedezhetők a megfontolandó jó tanácsok, amiket kezdő, vagy gyakorló írókként érdemes lehet megszívlelni.
Emellett, A rózsa neve című regénye végéhez csatolt Széljegyzetekben jelenik meg egy, az eddigieknél jóval komolyabb, és elgondolkodtatóbb intelme:
“Az írónak meg kellene halnia, miután szövegét megírta. Hogy ne zavarja őt, amint az járja a maga útját.”
J. K. Rowling
A Harry Potter-sorozat szülőanyjának a története igazi valóra vált tündérmese: szegény, elvált, egyedülálló anyaként nevelte a lányát, akivel sokszor estig ültek kávézókban, mert ez még mindig olcsóbb megoldást jelentett, mint otthon, a lakást befűteni. Aztán, a hosszas vonatozások alatt, amik során a munkahelyére járt be, lassanként megfogalmazódott benne a szemüveges varázslótanonc története, amit idővel papírra is vetett. A kész mű rengeteg visszautasítást kapott, számtalan könyvkiadótól (bizonyos vagyok abban, hogy mostanra ezt már mind keservesen megbánták), mígnem egy helyütt végre elfogadták és kiadatták. A többi pedig már történelem.
Tanácsai közt, kezdő íróknak, szintúgy szerepel a sok olvasás, valamint az is, hogy könyörtelenül dolgozzunk azon, amit épp alkotunk, annyit, amennyit csak lehet. Ihletül pedig merjünk felhasználni bármit, ami szembejön velünk: a család, barátok, kis kedvencek titkos élete, a közvetlen környezet… Bármi szolgálhat inspirációval. Valamint, kiforgatva ezzel a „az vagy, amit eszel” mondást, ő azt állítja, azzá leszünk, amit írunk, tehát fontos, hogy szeressük azt, amit papírra vetünk.
További ismert személyiségek
A további nagy írók közül Ernest Hemingway arra bíztat, hogy ne görcsöljünk rá túlzottan, és semmiképp se tudatosan álljunk neki az alkotásnak, mivel így erőltetetté válik a folyamat. Lev Tolsztoj annak idején a reggeli alkotás mellett tette le a voksát, Margaret Atwood meg szintúgy azt hangsúlyozza: fontos, hogy az ember ne akarjon másoknak megfelelni, ne másoknak írjon, ehhez a legjobb mód pedig szerinte az, ha elképzeljük: amit most papírra vetünk, azt soha, senki sem fogja elolvasni. Csak így lehetünk teljesen kendőzetlenek és őszinték.
Mindent összevetve tehát: ha nem is szerepel hosszútávú céljaink között az, hogy karriert fussunk be az írással, amennyiben kedvet érzünk hozzá, bátran ragadjunk magunkhoz tollat-papírt-klaviatúrát és vágjunk bele! Feltörekvő írók pedig, remélem, hasznos információkat szereztek az itt elhangzottakból.
A legfontosabb, és leggyakrabban visszatérő tanács mindenesetre az: vessük bele magunkat és csináljuk! Csak így fejlődhetünk, és lelhetünk rá saját, egyéni hangunkra, és stílusunkra.
(Források: bien.hu, Stephen King: Az írásról)
Héjas Anna
