A Váci Egyházmegye immár tizenhét éves Kórházlelkészi Szolgálata szeptember 4-én tartotta 27. közösségi napját. Érkeztek vendégek az Esztergom-Budapesti és az Egri Főegyházmegyéből, a Debrecen-Nyíregyházi és a Pécsi Egyházmegyéből is.
A tavaszi alkalmakon mindig az új önkéntesek képzése, a közösségbe való integrálása, az önkéntes beteglátogatói csoportok találkozása a hangsúlyos, az őszi szakmai napokon pedig egy-egy téma, gondolatkör köré csoportosítva történik meg a betegekkel való kapcsolatépítés különféle dimenzióinak erősítése.
A napot szentmise nyitotta, melyet Varga Lajos váci segédpüspök mutatott be (egyben püspökké szentelésének 15. évfordulója alkalmából is) Nyúl Viktor pécsi és Faragó Artúr váci kórházlelkész és a nigériai Henry Nnaemeka Ugokwe koncelebrálásával. A zenei szolgálatot két lelkigondozó, Szita Tamásné és Brazda Judit látta el.
Homíliájában a püspök hangsúlyozta, hogy a lélek gyógyulására a testi betegségek ellenére is van lehetőség, akkor is, ha a beteg fizikailag nem gyógyítható. Jézus is gyógyított betegeket, ezeknek a csodálatos gyógyulásoknak jelképes üzenete is volt: eljön a Messiás, az Isten országa, újra kialakulnak a paradicsomi állapotok. Krisztus gyógyításai, csodatételei a messiási szerep bizonyságtételei.
A lelkigondozói tevékenység speciális oldala az Istennel, Jézussal és egymással való kapcsolódás, melynek eredménye a kiengesztelődés és a szentáldozás szentségének megélése. Imádság, szentségek vétele, Jézussal való bensőséges kapcsolat, szentekkel való közösség – ezáltal juthatunk el az üdvösségre. Ha el akarjuk érni a végső gyógyulást Istenben, érintkezzünk minél többet a szenttel, és érezzük feladatunknak ehhez eljuttatni a betegeinket is – hangsúlyozta Varga Lajos.
A püspökségen Káposztássy Béla, Bubrik Miklós, Bubrik-Johan Viktória és Faragó Artúr előadását hallgathatták meg a résztvevők. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódva az előadások között az Oltáriszentségről szóló énekek szólaltak meg a püspöki palota dísztermében.
Káposztássy Béla Szépség és silányság, érték és értéktelenség: Mit üzennek szentképeink és emléktárgyaink? című előadásában művészetről és giccsről beszélt. Papírkép, szentkép… ha valamit ajándékozunk a másiknak, akkor felelősek vagyunk azért, hogy mit adunk, milyen ízlésvilághoz tartozik, formáljuk-e ezáltal is a másik érzéseit, gondolatait, ismeretvilágát, evangelizálunk-e ilyen egyszerű eszközzel is. De idetartoznak az életünk képei is, pillanatképek élményekről, amelyeket őrzünk, amelyek nekünk fontosak, amelyek közvetítésével esetleg bátorító, reménykeltő üzenetet tudunk átadni. Ezekért a képekért is felelősek vagyunk, minket magunkat is formálnak, és mindig több is van bennük, szimbolikájuk van, tágabb értelmezést is lehetővé tesznek.
Bubrik Miklós görögkatolikus pap és felesége, Bubrik-Johan Viktória az ikonok szimbolikájába vezették be a résztvevőket, diákkal bemutatva a keleti és nyugati ábrázolás különbségeit. Az ikonfestés rejtelmeibe is betekintést nyújtottak, például a festékek előállításának folyamatába.
Faragó Artúr kórházlelkész Életünk képei – több van benne című előadásával gyakorlati tanácsokat is kaptak a résztvevők, hogyan használhatók fel saját képeink, emlékeink, tapasztalataink az önkéntes munkában, hogyan kerülhetünk általuk közelebb a betegekhez, szenvedésükben hogyan tudunk empatikusak lenni, lelki vigaszt nyújtani.
Forrás: Magyar Kurír; Kórházlelkész.hu; Pécsi Egyházmegye; Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotók: Kórházlelkész.hu
