Október 2-án Pilisborosjenőn a Szentendre Barátai Egyesület szervezesében mintegy harmincfős társaság vett részt a közösségi szüreten. A hétvégi rendezvényről Albert-Nagy Ákossal, a szervezet ügyintézőjével beszélgettünk.
Hidegkuti Gergely, szentendrei borász néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy újraindítja Szentendrén a hagyományos szőlőtermesztést és bortermelést. Az elképzelést tettek követték és megszületett a Kőhegybor, amit méltán nevezhetünk szentendrei „gasztrokincsnek”.
Albert-Nagy Ákos felidézte, hogy öt éve tartanak közösségi szüreteket Hidegkuti Gergely szőlőjében, melyen újra át lehet élni a kalákázást, vagyis azt, hogy milyen érzés ismerősökkel, családtagokkal együtt leszedni a szőlőt. Családok is kilátogattak a helyszínre, sőt a Nők Szentendréért Egyesület tagjai is kivették a részüket a munkából.
– Reggel 8 órára mentünk a helyszínre, ahol pálinka és pogácsa fogadott. A kávé után a szőlősgazda eligazított minket és beálltunk a sorokba. Nagyjából délig szüreteltünk, fehér- és lila szőlőt egyaránt szedtünk– mondta.
Amíg a csapat dolgozott, addig egy szakács elkészítette az ebédet: a munka után jól esett mindenkinek a lecsó, majd pihenés gyanánt kötetlenül beszélgettek egymással.
– A program során igazi családias hangulat uralkodott. Vicceket és történeteket meséltünk egymásnak és versenyeztünk azon, hogy ki szedi le hamarabb a szőlőt a saját sorában. A felnőttek mellett nyugdíjasok és fiatalok is részt vettek a szüreten. Összesen 150 ládányit szedtünk, ami 32 mázsa szőlőt jelent – árulta el.
Mivel már egyre inkább kezd kiveszni a köztudatból a szőlőtermesztés és a szüret hagyománya, így külön öröm, hogy vannak olyan szervezetek, mint például a Szentendre Barátai Egyesület, mely nem hagyja feledésbe merülni ezt a szokást. Segítségükkel a mai fiatalság is átélhette mindazt, milyen érzés egy közösségként tenni a közös célért.
(Fotók: Albert-Nagy Ákos)
