Hétfőn, Szentendrén, a Sztaravodai úti köztemetőben búcsúztak családtagjai, barátai, tisztelői Klein Lászlótól, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar könyvtárának munkatársától, kutatójától, aki életének 47. évében hunyt el – írja a szombat.org portál.
Klein László 1974. augusztus 31-én született Budapesten, édesanyja, Herczegh Éva és édesapja, Klein József második gyermekeként. Nővére, Andrea csak néhány évvel volt idősebb nála. Ráckevén egy kertes házban nőtt fel, innen járt a helyi általános iskolába, majd a szintén helyi gimnáziumba is. Szülei válása után még három féltestvére született.
Már gyermekként is magának való, csendes, befelé forduló típus volt. Ezen az egyetemi évek se változtattak sokat, bár akkor a szamizdatok és funzinek gyűjtése, néha publikálása azért már szélesebb társaságot vonzott köré.
Az egyetemen magyar és történelem, majd utóbbit félbehagyva, magyar és könyvtár szakon végzett. Lektorátusi nyelvvizsgával rendelkezett angol nyelvből, de tudása ennél jóval mélyebb volt, amint ez a mindennapi munkája során megmutatkozott.
2004-ben kezdett el dolgozni az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Könyvtárában, ahol feldolgozó és olvasószolgálati munkát egyaránt ellátott. Később ehhez csatlakoztak még az Egyetem által szolgáltatott adatbázisok bemutatása és részletes ismerete, valamint a Magyar Tudományos Művek Tárának ppk-s kezelése. Mind a hallgatók, mind az oktatók, kutatók számára hathatós segítséget nyújtott.
Önzetlen tevékenységét az ELTE több kitüntetéssel jutalmazta. Ám a legnagyobb dicséret a hallgatók felől érkezett, akik minden olvasói felmérés során külön kiemelték Laci rendkívüli szaktudását, és emellett elképesztő segítőkészségét. Nem volt még egy könyvtáros az ELTE-n, akiről évre-évre ezt a visszajelzést kapták volna hallgatóktól, oktatóktól egyaránt.
Felnőtt fejjel interkulturális pszichológiát és pedagógiát tanult, ami még közelebb vitte a sokszínű hallgatóság és az Emberség felé. Az ott szerzett tudását a munkában és a mindennapokban is kamatoztatta. Kutatási területe a posztszubkulturális média (fanzine, szamizdat), az ellenkulturális mozgalmak és a deviánsok olvasásszociológiája. Az Irodalom Visszavág alapító szerkesztője volt. Írásai jelentek meg többek közt a Terasz, az Irodalmi Jelen, a Litera, a prae.hu, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás és a Metal Hammer Hungarica lapjain.
Különösen érdeklődött a zsidó kultúra és hagyományok iránt, még ha ő maga a vallási szertartásokat vagy kötelmeket nem is tartotta. A zsidóság és a szentendrei helytörténeti érdeklődését egy dolgozatban foglalta össze, amelyet sajnos már nem tud benyújtani az ELTÉ-n.
Számos más, zsidósággal és a vészkorszak emlékezetével kapcsolatos kezdeményezés részese és önkéntese volt. A Zachor Alapítvány kurzusainak rendszeres hallgatója és közreműködője, zsidó vonatkozású könyvek recenzense, írásai a Szombatban is megjelentek. Személyesen is tapasztalhattuk önzetlenségét, lelkesedését.
Szentendre városban betelepültnek számított, hiszen mindössze 15 évet élt ott, mégis városszerte ismert és népszerű volt a már említett segítőkészsége és nem utolsó sorban kiváló intellektusa révén
A depresszió sajnos már többször meglátogatta, és betegsége utolsó, 2021 őszi szakasza végzetesnek bizonyult. Nem akart senkinek gondot okozni, csak szép csöndben el akart távozni erről a világról. Búcsúja nem sikerült észrevétlennek, ebben meglehetősen elszámította magát. A temetésén megjelentek számából arra következtethetünk, nagyon sokan és nagyon sokáig fogjuk emlegetni őt.
Mint párja, Varga Andrea, az ELTE PPK Kari könyvtárvezetője fogalmazott a búcsúztatón: “Nem tűrted az előítéleteket, a sznobizmust. Leckét kaptam belőle, milyen egy liberális gondolkodású punk, aki szereti önmagát anarchistának hinni. Csakhogy ahhoz túl nagy szíved volt, túl érzékeny voltál… Megtanultam Tőled megbecsülni az embereket, meglátni bennük a jót. Egy más perspektívából tekinteni a világra. Te pedig megtanultál mellettem picit megnyílni az emberek felé, több ismerőst, barátot gyűjteni magad köré.”
Fotó, forrás: szombat.org
