2021 decemberében három bajnoki mérkőzésből kettőt is megnyert az NB II-ben vitézkedő Szentendrei KSE felnőtt kosárlabda csapata: a sikerben nagy szerepet játszott Waigand Ágoston, akit a klub a hónap legjobbjának választott! Nemrégiben a fiatal sportolóval beszélgettünk.
– Mióta kosárlabdázol?
– 2009 őszén kezdtem a kosárlabdát az Óbudai Kaszások csapatában, tehát 13 éve már, hogy lementem az első edzésemre. Akkor 8 éves voltam.
– Milyen pozícióban játszol?
– Bedobó-hátvéd poszton játszom, ez a kedvencem, igazából mindig ezt játszottam. Az irányító poszt sem áll távol tőlem, ha kell ott is be szoktak vetni, de erre rendszerint akad alkalmasabb ember.
– Mit tartasz az eddigi legnagyobb sportsikerednek?
– Amikor 16 éves voltam, akkor szerveződött egy nem hivatalos Budapest ”válogatott”, amelynek én is a tagja lehettem. Remek játékosokkal játszhattam együtt egy EYBL nevű nemzetközi tornán, egy nagyon erős mezőnyben, ahol a csapat csak egy hajszállal maradt le a továbbjutásról. Amire igen büszke vagyok még, az az U12-es pécsi országos döntő, ahol a hatodik helyig meneteltünk az akkori csapatommal. Itt meglehetősen sok szerep hárult rám és nagyon izgultam, de végül erőn felül teljesítettünk, hála a jó csapategységnek és az akkori remek edzőnknek, Losonczy Daninak.
– Nevezd meg, mi lehet a te erősséged!
– Erősségemnek mondhatnám talán azt, hogy egy meccsen a mezőnyhöz képest sokat tudok futni és hajtani végig, főleg védekezésben. Szerintem ez a legfontosabb.
– Miért szeretsz Szentendrén kosárlabdázni?
– Amikor 3 évvel ezelőtt átigazoltam ide, a jó társaság mindenképpen determináló volt a döntés meghozatalakor. Annak ellenére, hogy sok fontos ember nincs már itt az akkoriak közül, a társaság még mindig nagyon jó. Szívesen megyek le edzésre, mind a fiatalabb, mind a nálam idősebb játékosok remek csapatemberek és jól megtaláljuk a közös hangot együtt. Ezen kívül a várost is nagyon szeretem, ide jártam középiskolába és a magánéletem is ezer szállal ide köt már, annak ellenére, hogy nem itt lakom.
–Legutóbb téged választottak meg a hónap játékosának. Hogyan élted meg mindezt?
– Örülök ennek a kezdeményezésnek és felettébb megtisztelő, hogy én kaphattam meg először a hónap játékosa címet. Természetesen többen is vannak, akik ugyanúgy megérdemelték volna, de persze jó ha van egy kis plusz motiváció, ami tovább inspirál minket azáltal, hogy egy kicsit egymással is versengünk.
– Mit gondolsz, mivel érdemelted ki ezt az elismerést?
– Novemberben Harkai Hunor személyében új vezetőedzővel kezdtünk el dolgozni, aki a játék több elemében is új elvárásokat támasztott felénk. Szerintem nekem hamar sikerült megszoknom ezt a viszonylag új játékstílust, és jól tudok benne érvényesülni. Természetesen ebben a csapatnak is elévülhetetlen érdemei vannak, hisz a decemberi mérkőzéseinken nagyon odatették magukat a fiúk- szóval nem nehéz egy olyan meccsen jól játszani, ahol mindenki ezt teszi.
– Jelent-e plusz motivációt számodra, ha időnként ily módon ismerik el a munkádat?
– Abszolút igen! Szerintem egy egészséges embernek jól kell, hogy essen az ilyesmi, mi több, időnként szükségünk is van rá. Akár az apróbb elismerések is hatalmas plusz motivációt jelenthetnek az élet bármely területén, legyen az a sport, a munka, vagy a tanulmányaink.
– Milyen célokat tűztél ki magad elé a jövőre nézve?
– Mivel a kosárlabda egy csapatsport, egyes számban azt gondolom, hogy nincs értelme célok kitűzéséről beszélni. A csapattal idén az volt a célunk, hogy a bajnokság középmezőnyében egy releváns tényezővé váljunk, amely feladathoz kezdünk felnőni. Már senki nem dőlhet hátra, aki ellenünk készül, hisz főleg hazai pályán egyre veszélyesebbé válnunk. A jövőbe tekintve fontos lenne, hogy megmaradjon a mostani csapat magja a lehető legtöbb időre együtt és egy stabil, egyszer bajnokesélyes kerettel szerepelhessünk az NBII-es mezőnyben, de addig természetesen még hosszú, rögös út vezet… Hogy a kérdésre is pontosan válaszoljak, magam elé mindig relatíve ésszerű célokat tűzök ki: Szeretnék addig kosarazni, ameddig csak a fizikai állapotom engedi, és boldoggá tesz a játék. Ezen kívül most szeretném a sporttal párhuzamosan elvégezni az egyetemet és eközben legalább ezen a szinten játszani tovább. Nem titkolom, hogy hosszútávú céljaim között szerepel még, hogy egyszer szeretnék átzsákolni valakit egy mérkőzésen, de erre sajnos nincs túl sok esély, tekintettel arra, hogy ilyet nem tudok, megtanulni pedig már kissé késő lenne…
A klub tájékoztatása szerint decemberben Waigand Ágoston a játék minden elemében kiemelkedőt nyújtott: a három bajnokin 12.7 pontot, 4.3 lepattanót, 2.7 szerzett labdát, 4.3 kiharcolt faultot, 4.7 gólpasszt és 16.3 teljesítmény indext átlagolt. Gratulálunk Ágoston, csak így tovább!
