Néha érdemes bemerészkedni a zajos fővárosba, mert olyan gyöngyszemekre bukkanhatunk egy csendesebb zugban, mint Rácmolnár Sándor és Wechter Ákos közös kiállítása a B32 Galériában.
PANTHEON TRIVIAL – briliáns címválasztás, amire az ember egyből felkapja a fejét. És ez a mai ingertúltelített világban bizony nagy szó. Vagyis két szó. A kapcsolatuk egyszerre érthető és érthetetlen. Ahogy a tárlaton felvonultatott alkotások is. Szándékosan, hiszen napjaink zűrzavarát hivatottak leképezni.
Nem vagyok művészettörténész, de marketingkommunikációs szakemberként vonzódom a vizuális kultúrához. Szakmai ártalom. Ráadásul személyes érintettség is vezérelt, amikor egy (végre) szélcsendes csütörtök délután ellátogattam a kiállításra, ugyanis Rácmolnár Sanyi ikertestvére, Feri régi jó kollégám és barátom. Igen, ez itt a reklám helye. Úgyhogy számomra tényleg triviális volt ez a program.
És ha már reklám, magamtól nem biztos, hogy fel mertem volna hozni ezt a párhuzamot, de Mélyi József, a kiállítást megnyitójakor megtette helyettem: „Az irracionális és a racionális valahogy úgy keveredik, mint a reklámképeken. Ugyanis mintha nemcsak magyarázó ábrákról lenne szó, hanem egyenesen hirdetésekről; még akkor is, amikor a képek nem plakátszerűek.” Ő viszont művészettörténész a javából. Egyszerűen zseniális volt a beszéde, méltó felvezetése a tárlatnak. Igazából minden szavát idézhetném, de maradjunk csak a már említett reklámipari összecsengéseknél: „Megmutatják […] hogyan aratjuk le a régi világ képeivel a babérokat minden nap. Hogyan fordítunk minden képet azonnal az instagramra, hogyan fürdünk a másodperc törtrészéig tartó népszerűségben, a régi dalokkal, a régi mozdulatok utánzataival. […] Belülről megélve, mégis kívülállóként rögzítik ezt a világot, mégpedig úgy, hogy műveik sohasem keverhetők össze az interneten népszerű tartalmakkal. Alkotásaikat nem lehet Instagram posztban elsütni, képeiket nem érti a Facebook algoritmusa, ezért nem tiltja le.” Upsz, én meg képes voltam kitenni Insta storyba, hogy merre járok éppen. Ám szándékosan csak a kiállítás hivatalos plakátját mutattam meg rajta jól láthatóan, a háttérben csupán felsejlik néhány mű – mintegy teasing jelleggel.
Természetesen megkaptam a kérdést Feritől, hogy nekem melyik volt a kedvencem. Elkezdtem sorolni, de amikor már a hatodiknál jártam, feladtam, egyszerűen képtelenség választani közülük. Annyira sokszínű és összetett a felhozatal, mint amilyen a két kiállító művészete maga. Egyikükről sem mondható el, hogy „csak” festők volnának, esetükben sokkal inkább a „visual artist” megnevezés a helytállóbb.
Bár a „szürreális”, „groteszk” és „paradox” jelzőktől nem tekinthetünk el a kiállítás képeinek láttán, fontosnak tartom még kiemelni azt a hihetetlen részletgazdagságot, ami mind Rácmolnár, mind Wechter munkáit jellemzi. Minden a helyén van – és még sincs. És ez így is van rendjén – a rendetlenség ma már szinte lételemünk. Hogy ez jó vagy rossz, természetes vagy rendszeridegen, arról hosszasan lehetne vitatkozni. Én a magam részéről több ilyen kézzel fogható, pardon szemmel látható kulturális élményt szeretnék offline megélni, mintsem folyamatosan az online tér – algoritmusokkal tűzdelt – útvesztőiben bolyongani.
A „21. század első felének zűrzavarában fogódzkodókat, támpontokat kereső egyén identitáskeresésével foglalkozó” PANTHEON TRIVIAL még február 11-ig ingyenesen megtekinthető a B32 Galéria és Kultúrtérben. Ezt látni kell – szerintem triviális.
Szöveg és borítókép: Répási Erna