Az időeltolás a korlátozott napfényes órák maximalizálásának érdekében indult, ám előnyei vitathatók – derül ki a National Geographic cikkéből.
A tavasz eljövetele sok változást jelez: melegebb idő, hosszabb nappalok, virágok bújnak ki a földből. De az Egyesült Államokban sok ember számára a tavasz közeledte egyben a nyári időszámítás kezdetét is jelenti.
Ez az időszak, amelyet gyakran – egyébként helytelenül – nyári időszámításnak neveznek, helyi idő szerint hajnali 2 órakor kezdődik március második vasárnapján, amikor az órákat egy órával előreállítják – jellemzően egy órányi alvásveszteséget okozva. A nyári időszámítás helyi idő szerint hajnali 2 órakor ér véget november első vasárnapján, amikor is egy órával visszaállítják az órákat, és ezáltal egy órával többet lehet aludni. [Ám a kezdő és záró időpontok országonként/régióként eltérők lehetnek, lásd később – a szerk.]
Az óraátállítás mögött meghúzódó ötlet az, hogy maximalizálja a napfényt az északi féltekén, mivel a nappalok tavasszal elkezdenek hosszabbodni, majd ősszel pedig egyre rövidülnek. A logika az, hogy az óra előre- és hátraállításával plusz egy óra napfényt adunk a munkanap végéhez. Ám ennek a változásnak az előnyei ellentmondásosak, és az időeltolódásnak mérhető hatásai lehetnek az egészségre is.
Mi áll a napfény változásainak hátterében?
A nap hosszában bekövetkező szezonális eltolódások a Föld forgásától függenek. Bolygónk a Nap körüli útjához képest viszonylag állandó, 23,4 fokos szögben fordul meg a tengelye körül. Ez azt jelenti, hogy míg az Egyenlítőnél általában nagyjából napi 12-12 órányi nappalban és éjszakában lehet részünk egész éven át, ugyanez már nem igaz, minél északabbra vagy délebbre megyünk.
A nyár jelzi az északi félteke ragyogásának idejét. A Nap felé hajlik, ami hosszabb és melegebb napokat eredményez. Mindeközben a déli félteke a tél rövid napjaiba merül, ahogy elhajlik a Naptól. Hat hónappal később viszont fordul a kocka, észak télbe borul, dél pedig fényben fürdik.
Amikor még a szén uralkodott, bevezették a nyári időszámítást a korlátozott nappali órák maximalizálása érdekében. Emiatt egy adott régió részvétele részben attól is függ, milyen messze található az érintett helyszín az Egyenlítőtől. Azok az országokban, amelyek távolabb esnek tőle, markánsabb különbség van a nyári és a téli nappalok hosszában, és így nagyobb valószínűséggel vesznek részt az időeltolásban.
Miért hozták létre a nyári időszámítást?
Sokan Benjamin Franklinnek tulajdonítják a nyári időszámítást, annak a vélhetően szatirikus levélnek köszönhetően, amelyet a Journal de Paris számára írt 1784-ben. A levélben megdöbbenésének adott hangot, amikor reggel hatkor látta felkelni a napot, jóval azelőtt, hogy a legtöbb párizsi valaha is meglátta volna a napfényt.
Ha a nappal együtt kelnének fel, írta Franklin, a város „hatalmas összeget” takaríthatna meg a sötét esti órákban égetett gyertyákból. Ő sosem javasolta az óraátállítást, helyette azonban más – kifejezetten mulatságos – megoldásokat kínált a problémára, mint például ágyúlövéseket az utcán, hogy felébresszék álmukból az embereket, adók kivetését a redőnyös ablakokra, valamint gyertyaértékesítési korlátozásokat.
Mások az ötletet George Hudsonnak, egy új-zélandi rovartudósnak tulajdonítják, aki 1895-ben egy kétórás eltolást javasolt, hogy több munka utáni bogárvadászatot tegyen lehetővé ezáltal. Nem sokkal ezután egy William Willett nevű brit aktivista hasonló ötlettel állt elő a napfény elvesztegetésének megakadályozására, és az 1900-as évek elején az angol parlament elé is vitte a koncepcióját.
Németország csak akkor döntött egy ilyen terv végrehajtása mellett, amikor az első világháború alatt az erőforrások szűkössé váltak, és emiatt 1916-ben bevezette az első nyári időszámítást, hogy maximalizálja az erőforrás-felhasználást a napfényes órákban. Az Egyesült Államok hamarosan követte a példát, ott 1918-ban történt meg az első szezonális időeltolás.
Ki tartja meg a nyári időszámítást?
Nem mindenki van benne az óraátállítási őrületben. Az Egyesült Államokban Hawaii, Arizona nagy része (a Navajo Nemzet kivételével), valamint Guam, Puerto Rico, Amerikai Szamoa, az Egyesült Államok Virgin-szigetei és az Északi-Mariana-szigetek területei mind lemondanak a nyári időszámításról.
Világszerte változó az óraátállítás népszerűsége is. Észak-Amerika nagy része, Európa, Új-Zéland és a Közel-Kelet néhány régiója éves váltásban van, bár mindegyiknek más a kezdési és befejezési dátuma. De Afrika és Ázsia országainak többsége nem állítja át az óráját. Dél-Amerika és Ausztrália megosztott ebben az ügyben.
Európa részvétele azonban hamarosan változhat. 2019-ben az Európai Unió megszavazta a kötelező időeltolás megszüntetését, amely korábban márciusra és októberre terjedt ki. Ám ez a terv egyelőre felfüggesztettnek tűnik: a tagállamoknak 2021-ig kellett volna dönteniük arról, hogy a nyári vagy a téli időszámítás mellett maradnak-e, de a tárgyalások megrekedtek, mivel a szervezet foglalkozik mind a Brexit, mind a COVID-19 világjárvány következményeivel is.
Vannak előnyei a nyári időszámításnak?
Sokan a változást nemkívánatosként élik meg, amely lekésett találkozókban és álmos állampolgárokban ölt testet. Ráadásul ezeknél még súlyosabb következmények is előfordulhatnak. Egyes tanulmányok a szívrohamok számának növekedését mutatták ki, amely egybeesik az előreállítással, és azok enyhe csökkenését, amikor visszaállításra kerül sor. Más kutatások szerint az óraátállítás összefüggésbe hozható a halálos kimenetelű autóbalesetek számának növekedésével, bár ennek hatása csekély az évente bekövetkező balesetek teljes számához képest. Aggodalomra adhat még okot többek között az immunrendszerre gyakorolt hatása is, az elkerülhetetlen alvásveszteség miatt.
Sőt mi több, számos tanulmány megkérdőjelezi, hogy volt-e egyáltalán valaha tényleges energiamegtakarítás. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának 2008-as tanulmánya szerint az USA-ban plusz négy hét nyári időszámítással napi 0,5 százalékos villamosenergia-megtakarítás érhető el. Mások azonban arra a következtetésre jutottak, hogy ez a felállás gyakorlatilag kudarcra van ítélve: a későbbi napsütéses órák ugyan gyakran csökkentik az áramfogyasztást ebben az időszakban, ám egyúttal ösztönzik az intenzívebb klímahasználatot az esti órákban vagy a nagyobb energiaigényt a sötét reggelek megvilágításához.
Ennek ellenére ezek a hatások lehetnek helyspecifikusak is. Egy tanulmány kimutatta, hogy a nyári időszámítás növelte az energiaigényt és a szennyezés kibocsátását Indianában, míg egy másik szerint éppen az energiafelhasználás enyhe csökkenéséhez vezetett Norvégiában és Svédországban.
Manapság a nyári időszámítás melletti érvek középpontjában az esti tevékenységeknek az időeltolás általi fellendítése áll. Az emberek szívesebben mennek ki a szabadba, ha még világos van munka után – sportolni, sétálni, játszótérre vinni a gyerekeket – ahelyett, hogy a kanapén gubbasztanának. Sok szabadtéri iparág, köztük a golfozás és a grillezés, még népszerűsítette is a nyári időszámítást, amely szerintük növeli a profitot. Az olajipar szintén a rajongók táborát erősíti, hiszen az emberek többet vezetnek, ha munka vagy iskola után még világos van.
Sok helyen viszont kifejezetten népszerűtlen az időeltolódás. Európa jelenleg még függőben lévő elmozdulása az éves változástól egy felmérésből fakadt, amelyből az derült ki, hogy a mintegy 4,6 millió válaszadó nagyjából 80 százaléka ellenzi a nyári időszámítást. És már egyes amerikai államok is elkezdték sürgetni a változtatásokat. Egyelőre azonban, ha olyan régióban él, ahol évente kétszer átállítják az órát, legyen óvatos annak hatásaival szemben.
Borítókép: Pixabay
Forrás: National Geographic
Fordította: Répási Erna
