Idén ősszel lesz a magyar író, költő, újságíró és tanár halálának 100. évfordulója. Ebből az alkalomból már március végén kezdetét vette az évfordulós programok sorozata Egerben, ahol Gárdonyi az 1800-as évek végén telepedett le, egészen 1922-es haláláig.
Egri csillagok – ez a cím sokakban idézhet fel, személytől függően kellemes vagy éppen kellemetlen emlékeket. Gárdonyi Géza neve szinte egybeforrt leghíresebb, az általános iskolások számára kötelezően elolvasandó regényével, noha ennél jóval nagyobb, színesebb életművet hagyott maga után. A köteten túl Gárdonyit szorosabb szálak is fűzték a címben szereplő Egerhez.
Az író eredetileg Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot, a Fejér megyei Agárdpusztán, majd, édesapja haláláig, összesen tizenhat településen éltek a családjával, hosszabb-rövidebb ideig. Tanulmányait is több helyen végezte, az elemi iskolát Budán kezdte meg, végül itt tette le az érettségit is, az akkori Calvin téri református gimnáziumban.
Betegeskedésre való hajlama miatt nem követte a családi hagyományt, a fizikai munka helyett az Egri Érseki Tanítóképző ( avagy röviden megfogalmazva a Líceum) növendéke lett. Tanulmányai befejeztét követően is sokfelé sodorta az élet: vállalt tanári állást Sárváron, Devecseren és Karádon is, mialatt rendszeresen írogatott, több lapnak is idővel a munkatársa lett.
Leromlott egészségügyi állapota miatt egy időre Budapestre költözött, de a valódi otthonra és menedékre akkor lelt rá, amikor 1896-ban ellátogatott valamikori diákkora egyik helyszínére, Egerre. Noha korábban nem fűzték ide túl jó emlékek, a gyakori nélkülözés nyomán, ezúttal egészen más szemmel csodálkozott rá a település szépségére és nyugalmára.
1897 februárjában vásárolt meg egy tornácos parasztházat, majd még az év nyarán oda is költözött. Innentől számítják visszavonulása éveit, avagy ekkortól ragadt rá az „egri remete” megnevezés, noha külsős munkatársként rendszeresen jelentek meg cikkei, írásai, napi-és hetilapokban.
Gárdonyi Géza, akit élete során gyakran kínoztak betegségek, egészségügyi panaszok, élete utolsó szakaszában pedig mind gyakrabban bukkantak fel nála szív-, máj- és vesebántalmak, ismeretlen eredetű kórban hunyt el, 1922. október 30-án, mindössze ötvenkilenc évesen. Búcsúztatására és temetésére Eger városában került sor: fejfájára ezt a, mára már legendássá vált mondatot vésték fel, a neve mellé: „Csak a teste.”
Halálának 100. évfordulója alkalmából egykori menedéke, Eger, Gárdonyi emlékévet tart ebben az esztendőben: a megrendezésre kerülő események közt szerepel (a nyári hónapok alatt) az augusztus 6-14. között sorra kerülő Gárdonyi Napok, mely egy Gárdonyi Piknikkel veszi kezdetét, sor kerül egy kétnapos TUTU Jazz Fesztivál lebonyolítására is, a fellépők között ott lesz a Kávészünet és a Roy és Ádám is. Az őszi hónapok során szakmai konferenciákra, illetve, emléktábla avató ünnepségre lehet számítani, a zárást pedig a Gárdonyi Géza Színházban tartott műsor fogja betetőzni.
(Források: wikipedia.org, mult-kor.hu)
(Kép: Wikipédia)
Szerző: Héjas Anna
