Elhunyt Aknay János Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, aki 1971-től haláláig Szentendrén élt és dolgozott. A nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja 76 évesen hunyt el.
Aknay János művészete szervesen kapcsolódik a 20. századi szentendrei festészet konstruktív-szürrealista, a Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő és Deim Pál nevével és művészetével fémjelzett áramlatához. Aknay Jánost a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti – közölte az MMA hétfőn az MTI-vel.
1949. február 28-án született Nyíregyházán, művészeti tanulmányait a Debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben kezdte meg, majd 1962 és 1967 között Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult, ahol Sebestény Ferenc volt a mestere. 1971-ben költözött Szentendrére, ahol haláláig élt és dolgozott.
1972-ben alapító tagja volt a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak (1994-től Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület), amelynek 2004 és 2008 között elnöke is volt. Első önálló kiállításait a hetvenes évek első felében rendezte, 1976-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója tagja lett. Az elmúlt öt évtizedben a hazai és külföldi kiállítótermekben egyaránt állandó szereplője volt a csoportos tárlatoknak, az országos művészeti seregszemléknek.
Munkássága eggyé fonódott a szentendrei avantgárd hetvenes években kibontakozó, a Vajda Lajos Stúdióba tömörült fiatal művésznemzedék (fe Lugossy László, ef Zámbó István, Wahorn András, Bereznai Péter, Matyófalvi Gábor, Holdas György, Vincze Ottó) törekvéseivel. A csoport, amely számos művészeti irányzatot, ágazatot, kifejezésformát, műformát és műfajt integrált tevékenységébe (képzőművészet, zene, színház, irodalom, fotó, videó, akcióművészet, performansz, happening), tudatosan vállalta a Szentendre 20. századi művészetében a Vajda Lajos életműve által képviselt szellemi és esztétikai tradíciót és továbbvitelét.
Aknay János munkássága a szentendrei konstruktív-geometrikus művészeti hagyományhoz – így a Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál művészetével jellemezhető áramlathoz – erős szálakkal kapcsolódva, a hagyományos táblaképfestészet és grafika műforma- és műfaji keretein belül bontakozott ki. Az elvont, geometrikus alakzatokra szervezett, jellegzetesen szentendrei építészeti motívumokat idéző kompozícióiban egyes korszakokban hangsúlyosan jelentek meg az archaikus rovásírás-jelek, majd képeinek központi jelentőségű kifejezőelemévé vált az angyal-motívum, amely hol naturális, hol elvonatkoztatásba hajló megjelenítéssel illeszkedett képi világába.
Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, köztük van a Magyar Nemzeti Galéria; a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a Kecskeméti Képtár, a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjtemény, a szentendrei Ferenczy Múzeum és Szabadtéri Néprajzi Múzeum.
Aknay János művészi alkotómunkája mellett a kezdetektől rendkívül aktív és széleskörű művészeti szervezőtevékenységet is kifejtett: kezdetben Szentendre művészeti életében, majd az ezredfordulót követően az országos művészeti fórumokon is számos szervezetben, társaságban, testületben, kuratóriumban (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Művészeti Alap – MAOE, Nemzeti Kulturális Alap) vezető szerepet vállalt. 2011 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, polgári tagozat kitüntetést, két évvel később Munkácsy Mihály-díjas, 2010-ben Kossuth-díjas lett. A Magyar Érdemrend tisztikeresztje elismerést 2017-ben vehette át, 2021-től a nemzet művésze volt.
Forrás: MTI
Borítókép: nemzetmuvesze.hu
