A nehéz sorsú, majd később tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt költő-legenda április 11-én született: ez a dátum már évtizedek óta egyenlő a költészet napjával is.
József Attila, aki életében csupán csekély elismerést tudhatott a magáénak, 1905. április 11-én látta meg a napvilágot, szegény család legkisebb és egyetlen fiaként. Miután az édesapa elhagyta az övéit, az anya nyakába szakadt a család fenntartásának minden terhe. Bár az összes létező munkát elvállalta, egy idő után ez is kevésnek bizonyult, így a két legkisebb gyermek, Etelka és Attila egy időre nevelőszülőkhöz kényszerült, ahol rendkívül rosszul bántak velük. József Attila hétévesen került végül haza, ám alig pár évvel később az édesanyjuk, súlyos betegség következtében, elhunyt. Attilának ezután Jolán nővére lett a gyámja, ő is iskoláztatta.
A költészettel már viszonylag fiatalon ismerkedni kezdett: ebben nagy segítségére volt Juhász Gyula, akivel a makói gimnáziumban találkozott, és egyfajta tanár-barát viszony keretein belül terelgette az ifjú tehetséget. Az ő közbenjárása nyomán jelent meg legelső verseskötete is, alig tizenhét éves korában, a Szépség koldusa.
Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen folytatta, ám – ahogy arra későbbi versében is megemlékezett -, innen az „egyetem fura ura”, Horger Antal eltanácsolta, miután a Szeged című folyóirat leközölte Tiszta szívvel című versét, mely a korban igen ellentétes véleményeket váltott ki. Később Bécsben hallgatott előadásokat, majd a pesti egyetemre is járt.
Bár igen termékeny alkotónak lehet őt nevezni, kiadatott kötetei egyike sem ért el átütő sikert. Szinte egész életében anyagi nehézségekkel küszködött, szerelmi élete is sokszor volt ingatagnak nevezhető, ami tovább rontott egyébként is zilált, ingatag lelki állapotán és gyenge egészségén. Ismertebb szerelmei (akikről gyakorta verseiben is megemlékezett) közt szerepel Vágó Márta (Végül), Szántó Judit (Judit), illetve, a legutolsó, Kozmutza Flóra pszichológus, aki később Illyés Gyula felesége lett (Flórának). Érdekesség viszont, hogy a magyar irodalom talán legszebb szerelmes költeményét egy olyan nő ihlette, akit a költő csupán messziről pillantott meg, egy Lillafüreden eltöltött hétvége során: ez volt az Óda.
- december 3-án (mialatt nővéreivel a környéken üdült), Balatonszárszón hunyt el, miután egy tehervonat halálra gázolta. Halála a mai napig vita tárgyát képezi: nem tudni bizonyosan, baleset történt-e, vagy pedig öngyilkosságot követett el.
József Attila, aki a neki kijáró elismerést és díjakat csak halála után nyerte el, mindössze harminckét évet élt. Költészete a színészkirály, Latinovits Zoltán nyomán nyert új színezetet, miután, többek között, a színművész az ő verseit is gyakran előadta. Szomorú párhuzam, ahogy Latinovits is hasonló, vitatott körülmények között, alig negyvennégy éves korában hunyt el, Balatonszemesen, egy vasúti átjáróban.
Honnan ered tulajdonképpen a költészet napja hagyomány?
Legelső alkalommal – a szovjet, 1955-ös mintát követve -, 1956-ban tartották meg Magyarországon eme ünnepet, akkor még június havában. Pár évvel később, 1961-ben került ismételten megrendezésre, végül pedig 1964-től (ekkor kapcsolták egyébként össze a költő születésnapjával is) vált hagyománnyá. Azóta minden évben megrendezésre kerül, melynek során, többek között, könyvbemutatókra, előadóestekre, költő-olvasó találkozókra is sort kerítenek. 2010 óta hagyománnyá vált a versmaraton is, ekkor száz szerző olvassa fel különböző alkotásait. A tavalyi évben, sajnálatos módon, a járványhelyzet ezt a szokást is kissé felülírta, ám online formában így is tartottak előadásokat, felolvasásokat.
A költészet napja emellett nyújt ad nekünk arra, hogy végigpillantva a magyar irodalom nagyjain, felelevenítsük magunkban azokat a költeményeket, amiket kedvelünk, szeretünk. A versek ugyanis azok, amik talán a legszebben képesek megragadni az érzelmeket, körülírni egy adott pillanatot. Még ha anno, diákkorunkban annyira nem is lelkesedtünk, amikor meg kellett tanulnunk egy-egy költeményt, mai fejjel visszagondolva, talán már egészen más érzelmeket keltenek bennünk a jól ismert sorok.
Végszó gyanánt – és az ő tiszteletére -, szeretném megosztani a személy szerinti legkedvesebb József Attila versemet: Isten éltesse őt, és éljen soká a magyar költészet!
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
(1928 máj.-jún.)
Héjas Anna
(Forrás: Wikipédia.org)
