A sárgahasú unkával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk. Hasuk pompás színét a ragadozóik elriasztására tartogatják. Magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog (védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft), ezért választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2025-re az „Év kétéltűjének”.
Ez a robusztus testfelépítésű, mokány kis béka 4-6 centiméteresre nő. Tüskés szaruszemölcsös hátoldala szürkésbarna, hasi foltjai élénk citrom- vagy halványsárgák, összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé, ebihala szürkésbarna. Bőrmirigyei méreganyagokat termelnek, ezért kevés ragadozó háborgatja. Az unkaméreg a nyálkahártyával érintkezve annak irritációját és gyulladását okozhatja. Veszély esetén végtagjait és fejét felfeszítve homorít, így felvillantva alsóóldalának mérgező mivoltára figyelmeztető színét – ez az úgynevezett „unkareflex”.
Korábban „hegyi unka” néven is ismert volt, mert főként Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek lakója. Magyarországi elterjedése szigetszerű, egyes dunántúli és a Dunától keletre lévő középhegységeinkre és dombvidékeinkre korlátozódik, általában 300 méteres tengerszint feletti magasság felett. Főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben, de az erdők közötti gyepterületeken és bokorfüzesekben is előfordul. Tavasztól őszig vízben vagy annak közvetlen közelében, főként kisméretű, időszakos pocsolyákban, erdészeti utak keréknyomaiban, vizesárkokban tanyázik. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, ebihalai viszont főleg algával táplálkoznak. A nőstény kis csomókban egyszerre 50-100 petét rak vízinövényekhez vagy más vízben található tereptárgyakhoz rögzítve. Az ebihalak 1,5–2 hónap alatt alakulnak át kisbékává.
A sárgahasú unkát hazánkban főként a klímaváltozással járó csapadékhiány veszélyezteti. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek. A faj által előnyben részesített időszakos kisvizek idő előtti kiszáradása egyre gyakoribb jelenség, amely a fokozódó nyári aszályok és a zárt, öreg erdők kivágásának vagy megbontásának következménye. Az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok gyakran válnak a munkagépek áldozatául. A sárgahasú unkára is nagy veszélyt jelent a kétéltűeket pusztító kitridgomba-betegség (a Mátrában már kimutatható volt a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés), ezért az ezt terjesztő keleti unka árusítása nálunk 2010 óta tilos.
További érdekességek és fotók az MME honlapján >>
Borítókép: Vörös Judit
