A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztálya 2023-ban indította el az „Év lepkéje” programját, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra. A 2025-ben több száz lakossági internetes szavazást alapján a 2026-os év lepkéje a nagy tűzlepke lett.
Eurázsiai elterjedésű faj. Európában három alfaját írták le: a törzsalak Angliában élt, de sajnos kipusztult, a Németországban élő alfaj közvetlenül a kipusztulás szélére került, hazánkban a jelenleg még jelentős eurázsiai elterjedési területtel bíró alfaj fordul elő. A Csendes-óceántól Mongóliáig húzódó területeket pedig egy negyedik alfaj népesíti be. A nagy tűzlepke a Vörös Könyvben a veszélyeztetett fajok között szerepel, az Európai Unióban Natura 2000-es jelölőfaj, Magyarországon a Nemzeti Biodiverzitás-monitorizó Rendszer fontos gerinctelen faja. Védett, pénzben kifejezett értéke 50.000 Ft.
Magyar neve nagyon találó, hiszen szárnyai égő tűzvörös színben pompáznak. A hímek és a nőstények különböznek. A hím szárnyainak felszíne lángvörös, a felső szárnyakon egy-egy apró fekete folt díszeleg. A szárnyakat vékony fekete sáv szegélyezi, a szárnyrojtok pedig hófehérek. A nőstények felső szárnyainak alapszíne a téglavöröstől a sárgásvörösig változhat, az alsó szárnyak alapszíne pedig mindig barnás, amin gyakran átüt a vöröses színárnyalat. Szárnyfesztávolsága 24-42 mm. A nőstények kicsit nagyobbak a hímeknél.
A nagy tűzlepke nálunk még szinte minden sík vidéki üde, nedves élőhelyen előfordul, erdőterületeken inkább csak a szegélyekben, illetve az írtásterületeken találkozhatunk vele. Kifejezetten kedveli a láp- és mocsárréteket, a patakvölgyeket, a vízfolyásokat kísérő magaskórósokat, gyepeket, az öntésterületeket, a kaszálókat. Évente rendszerint két nemzedéke repül, kedvező időjárás esetén egy részleges harmadik nemzedék is lehetséges. A hím lepkék területtartók, revírjüket hím fajtársaiktól erőteljesen védik. A nőstények hajlamosak a kóborlásra, ami a faj védelme szempontjából azért fontos, mert kóborlásuk során új élőhelyeket is benépesíthetnek. Mindkét nem viráglátogató, ahol nektárt fogyasztanak, de gyakran szívogatnak állati ürüléken, lehullott erjedő gyümölcsökön is. Elsődleges tápnövényei, melyre a nőstény a petéit is lerakja, a lósóska fajok közül kerülnek ki.
Részletek, fotók és elterjedési térkép az MME honlapján >>
Borítókép: Kalotás Zsolt / MME
