Vissza a jövőbe – Szentendre az 1920-as években címmel nyílik új történelmi és várostörténeti kiállítás április 25-én a Szentendrei Képtárban, amely a település száz évvel ezelőtti modernizációs törekvéseit és a Régi Művésztelep megalakulását mutatja be – derül ki a tárlatot szervező Ferenczy Múzeumi Centrum hivatalos közleményéből. Az összeállítás archív fotográfiák és dokumentumok segítségével rekonstruálja a Duna-parti város egykori társadalmi dilemmáit és jövőképét.
A Szilágyi Zsófia Júlia kurátor által összeállított tárlat a befogadó város társadalmának ismert és kevésbé ismert szereplőit, valamint a településfejlesztés irányait idézi meg a nagyközönség számára. A kutatásokra és levéltári anyagokra épülő kiállítás részletesen foglalkozik az új városháza felépítésének urbanisztikai hatásaival, az 1920-as évek helyi fényképészének munkásságával, valamint egy korabeli villaépítkezés során fellelt különleges rózsafaj történetével is.
Az október 6-ig látogatható összeállítás a helyi és országos vezetők vízióin túl azokat az objektív tényezőket is vizsgálja, amelyek befolyásolták a város fejlődését, köztük a Duna, a Pilis és Budapest közelségét, a folyamatos demográfiai mozgásokat, illetve a mindenkori államhatalomhoz fűződő viszonyt.
Útkeresés a trianoni trauma után
Az 1920-as évek évtizede átmeneti és sorsdöntő korszakot jelentett Szentendre számára. Az első világháború, a Tanácsköztársaság, majd a trianoni békeszerződés okozta gazdasági és politikai megrázkódtatások alapvetően átírták a település korábbi, falusias hangulatú, kereskedő és kézműves hagyományokra épülő szerkezetét. Bár a várost a korábbi évszázadokban egy soknemzetiségű, de adminisztrációjában dominánsan szerb vezetés irányította, a századfordulótól felerősödő demográfiai átalakulás és magyarosodás véglegesen megváltoztatta a helyi társadalmi arányokat és a kulturális közeget.
A korszakban a településre kívülről érkező, kinevezett polgármesterek váltak a fejlődés motorjaivá: az általuk képviselt program a modernizációt, az infrastrukturális beruházásokat és a turizmusra épülő gazdasági jövőképet tűzte ki célul. Ezek az innovatív törekvések azonban folyamatos konfliktusban álltak az időről időre megerősödő helyi konzervatív lobbival, amely a városi rang helyett a nagyközséggé alakítást szorgalmazta.
Ebben a feszült, útkereső időszakban, 1926-ban jött létre a szentendrei Régi Művésztelep, amelynek idei centenáriumi jubileuma adja a jelenlegi tárlat apropóját. Nyolc festőművész – köztük a nagybányai hagyományokat folytató alkotók – letelepedése és a művésztelep tudatos intézményi felkarolása egy olyan, képzőművészetre épülő városimázs alapjait teremtette meg, amely Szentendrét a 20. század további részében a magyar kulturális élet egyik legfontosabb, nemzetközileg is jegyzett központjává emelte.
Borítókép, forrás: mult-kor.hu
