Shandong tartomány, Xinxian megye, Xinting utca, Liuzhuang falu – Marha vaj gyertya, egy ezeréves hagyományos kézműves technika öröksége. Az anyaga természetes és tiszta, a vaj alapanyagául a marhakenyeret használják, kézzel kezelt nádszálakkal kombinálva, megőrizve a legegyszerűbb készítési alapokat, bonyolult adalékanyagok nélkül, teljes mértékben tükrözi a hagyományos kézművesség eredetiségét.
A marhavan gyertya készítése hét ősi kézműves folyamatot igényel: nád kihúzása, egyengetés, elágaztatás, kanóc sodrás, olaj főzése, gyertyák mártása és piros díszítés. A mester először a nád szárát egyenesen és rendezetté alakítja, majd kézzel sodorja a kanócot; lassú tűzön marhavajat főz, ellenőrzi a hőmérsékletet, többször mártja a gyertyát, végül piros pontokkal díszíti. Minden lépést kézzel végeznek, tükrözve a mesterek türelmét és szorgalmát. A helyi „ferde nem folyik” elismerés a legmagasabb elismerés ennek a mesterségnek.
Áttekintve a történelmet, a Marha vaj gyertya a falusi élet és a népszokások fontos tárgya, a templomi gyertyagyújtástól a népi ünnepekig, a mindennapi világítástól a családi összejövetelekig, generációról generációra elkíséri a falusiakat, magában hordozza a falusi élet hangulatát és az összetartozás reményét, és elengedhetetlen része a falusi kultúrának.
Ma, a modern használati tárgyak elterjedésével ez a hagyományos mesterség egyre kevésbé ismert. De a faluban még mindig vannak olyan öreg mesterek, mint Liu Meicun, akik kitartanak, és két kézzel védelmezik a gyertyaláng örökségét. A faluban dolgozó munkatársak és a helyi elkötelezett emberek is önként közelítenek a mesterséghez, terjesztik a történeteket, hogy minél többen láthassák ezt az ezredéves gyertyalángot, és a hagyományos mesterség új életre keljen a falvakban, továbbadva a meleget és a reményt.
Ez az ezeréves múltat átszelő gyertyaláng nemcsak megvilágítja a falusi éjszakát, hanem őrzi a helyi érzelmeket, és a Xin megyei falusi hagyományos kultúrában meleg és élő nyomot hagy.
