Strand közelében, táborozó gyermekek szeme láttára vízbe temetéses szertartást tartottak, ami miatt többen felháborodtak – derül ki a Dunabogdány Község Önkormányzata Facebook oldalon június 19-én megjelent bejegyzésből. Az esetet az országos média is felkapta.
Az alábbiakban Liebhardt András polgármester írását változatlanul tesszük közzé:
„Szórás és szórakozás…
Az elmúlt időszakban több vízbe szórásos temetésre is sor került a dunabogdányi partszakaszon, ami okkal kelt zavart a polgárok körében. A Duna-partot közösségünk rekreációs helynek, főtér hiányában a község központjának, főtéri funkciókat ellátó „köztérnek” tekinti, akkor is, ha természetesen ez a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVIZIG) kezelésében van. A tegnapi, június 18-ai szertartás azonban groteszk mivoltában túlment az eddigieken.
Először is, ezzel a nem hagyományos környezetben történő üzletszerű temetkezés jelent meg a községünkben, hangfalakkal, székekkel, kenetteljes szertartással, egy forgalmas, most már a nyári vizi sportokat is éltető helyszínen. Mindez ugyan a 100 méteres védőtávolság mellett a Strandunk alatt történt, de az átmeneti sátorozásra kijelölt helyen és úgy, hogy a közvetlen közelben épp 250 gyermek piknikezett az utolsó tanítási napok egyikén. Több felháborodott hívást is kaptunk a faluból is, közbotránkozás kísérte a szertartást.
A Duna az itt élőknek, nem túlzok: „Szent Folyó”. Origó, viszonyítási pont földrajzilag, de szakrálisan is. Partjához járunk pihenni, feltöltődni, vizében megmerítkezni, áradásakor alázatot tanulni. Sváb polgáraink őseit ez a folyó vezette új otthonukig. Közösségünk számos dologban konzervatív. Talán nem túlzok, általában az ide álmodott temetéseket az életünkbe történő beavatkozásnak, idegenszerűnek, provokatívnak, sőt körülményeit illetően az elhunytra nézve is kegyeletsértőnek tartja.
Mióta az állam mindenféle beszámolási kötelezettség nélkül engedi hazavinni az elhunyt urnáját, ezzel tulajdonképpen elfordítja a fejét, hiszen ebből számos teljesen illegális temetési szertartást keletkeztet. Elismerem, hogy radikális vagyok a műfajt illetően, én nem engedném ki a temetők falain kívül a földi maradványokat. De nem én hozom a törvényeket, sajnos ezt a kérdést helyi szinten, rendeletileg sem korlátozhatjuk, nézzük meg tehát a szabályokat!
Csak legálisan, temetkezési vállalkozó bevonásával, e célra gyártott, speciális, oldódó papírurnával lehet ilyen tevékenységet folytatni, a terület kezelőjének engedélyével (KDVVIZIG). A helyszín nem lehet Strand felett 500 méter, Strand alatt 100 méter távolságon belül. A partról nem történhet a szórás, ez esetünkben (Szentendrei Dunaág) a partéltől 50 méteren túl kell, hogy történjen. Minden kísérő tárgyat el kell tüntetni a vízből a szertartást követően azonnal. Nem azért írom le a szabályokat, hogy bíztassak! Mindent meg fogok tenni, hogy lehetőleg ne történhessen vízbeszórásos temetés Dunabogdányban. De, ha elkerülhetetlen, akkor messze a lakott területtől, a községtől délre kerüljön kijelölésre egy partszakasz. Mégpedig azért, mert ez nem ide való!
Ezzel kapcsolatban megkerestem a KDVVIZIG igazgatóját is, kinek, mikor, hova adtak engedélyt. Természetesen a lehetséges legnagyobb korlátozás lehetősége kapcsán is egyeztetünk.
Nem áll tőlem távol a fekete humor, de túlzásnak érzem, hogy zavaros vízben koszorúk és virágok között kéne szelnünk a habokat. Különösen tehát a tavaszi-nyári szezonban abszurd ez az egész. Az illegális temetés is problémás, de ha üzleti célú igénnyel hirdeti magát egy vállalkozás, az annak a lehetőségét vetíti előre, hogy a turisztikai desztinációkhoz kapcsolódó törvényszerűség alapján megszaporodnak az ilyen igények. Feltételezem, nem szeretnénk Budapest közeli községként az a dunakanyari település lenni, ahol csodás környezetben kaphat mindenki végtisztességet. A Duna nem a Gangesz, mi nem vagyunk más települések hamvedre, és rendelkezünk erre kijelölt hellyel, amit úgy hívnak, temető. Leírhatatlanul visszatetsző az, hogy közvetlenül a lakott terület közelében, évszázados szokások érlelte hasznosítás mellett, temetésre használják a Duna-partot, ezt a fontos közösségi helyszínt.
A szórás és a szórakozás fakadhat egy igéből a szó eredete szerint. De nagyon távol áll egymástól jelentésben. El kéne határolni földrajzilag is.
Liebhardt András
polgármester”
(Forrás és kép: Dunabogdány Község Önkormányzata)
