Egy új kutatásból kiderült, hogy a Grönlandot borító jégtakaró igen gyorsan olvad a tövénél, illetve a korábban véltnél sokkal több vizet és jeget fecskendez az óceánba, aminek komoly következményei lehetnek a globális tengerszint emelkedésére – írja a CNN.
„Példátlan” olvadási sebességet figyeltek meg a jégtakaró alján, amelyet a felszínről lehulló hatalmas mennyiségű olvadékvíz okoz – a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban megjelent tanulmány szerint.
Ahogy az olvadékvíz lehullik, annak gravitációs potenciálenergiája mozgási energiává alakul át, ami végül felmelegíti a vizet, amikor az összegyűlik a jégtakaró tövében. Ezen folyamat során a grönlandi jégtakaró több energiát termel, mint a világ 10 legnagyobb vízerőműve együttvéve – állapította meg a tanulmány.
„A lehulló víz által termelt hőt azonban nem elektromos áram előállítására használják fel. Ehelyett megolvasztja a jeget” – mondta el a CNN-nek Poul Christoffersen, a Cambridge-i Egyetem vezető tudósa, aki részt vett a vizsgálatban.
A melegebb hónapokban az olvadékvíz tavakba és patakokba gyűlik össze a jégtakaró felszínén. Ennek a víznek egy része lefolyik a jégtakaró aljára, átesve a repedéseken és nagy töréseken, amelyek a mozgás és feszültség hatására a jégben keletkeznek.
Ez az olvadékvíz hozzájárul a jégtakaró aljának nagyobb méretékű olvadásához, és kenőanyagként is viselkedik, amely elősegíti a gyorsabb áramlást és növeli az óceánba kibocsátott jég mennyiségét.
Christoffersen elmagyarázta, hogy amikor a jégtakaró és a gleccserek tövének olvadását kutatták, a vizsgálatok eddig jellemzően a külső hőforrásokra összpontosítottak.
„Viszont amit nem igazán néztünk, az maga a lefolyó olvadékvíz által termelt hő” – mondta. „Sok energia raktározódik a felszínen képződő vízben, és amikor az leesik, az energiának el kell jutnia valahová.”
A grönlandi jégtakaró a második legkiterjedtebb a világon, és már most is a legnagyobb mértékben járul hozzá a globális tengerszint emelkedéséhez.
„A grönlandi jég gyorsabban olvad a felszínen, mint ahogy a havazás lépést tud tartani vele, így elég nagy veszteség keletkezik az olvadásból” – nyilatkozta Christoffersen a CNN-nek. „A jégtakaró jelentős részén napi öt-hat centiméteres olvadási sebességet tapasztalunk.”
Azonban a körülmények közvetlen mérése az alapnál – körülbelül 1 kilométerrel a felszín alatt – kihívásokat jelent, különösen Grönlandon, ahol a gleccserek a világ leggyorsabban mozgó jégárjai közé tartoznak.
A cambridge-i kutatók összefogtak az UC Santa Cruz egyetem, illetve Dánia és Grönland Geológiai Szolgálatának tudósaival ehhez a kutatáshoz. Tanulmányuk a Store-gleccserre fókuszált, amely egy nagy kijárat a grönlandi jégtakaróból.
Az olvadási sebesség mérésére a kutatók egy a brit antarktiszi kutatóprogram által kifejlesztett technikát, az úgynevezett fázisérzékeny rádióvisszhangzást alkalmazták, amely eljárás segítségével meg tudják mérni a jég vastagságát.
Ez egy olyan módszer, amelyet korábban az Antarktisz körül lebegő jégtakarókon használtak.
„Nem voltunk biztosak abban, hogy ez a technika egy gyors folyású grönlandi gleccseren is működni fog” – árulta el Tun Jan Young, a tanulmány első szerzője, aki a radarrendszert telepítette a Store-gleccseren.
„Az Antarktiszhoz képest itt nagyon gyorsan deformálódik a jég, nyáron pedig sok az olvadékvíz, ami megnehezíti a munkát.”
(Forrás: CNN)
Fordította: Répási Erna
