A felfoghatatlan és örökkévaló második isteni személy lépett be a történelembe, Ő született meg a betlehemi istállóban – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentbeszédében karácsony első napján, december 25-én az Esztergomi Bazilikában.
Erdő Péter a szentmisén János evangéliumának első fejezetéből idézett: „Kezdetben volt az Ige” – A többi evangélisták Jézus fogantatásával, születésével kezdik az örömhír meghirdetését. János viszont Krisztus örök származását beszéli el – magyarázta a főpásztor. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” – olvassuk a Teremtés könyvének első mondatában. Nem tudjuk, mikor és hogyan kezdődött a világmindenség története, mi volt, mondjuk, az ősrobbanás előtt – ha ugyan minden úgy történt, ahogyan manapság leírják. „De az Ige, akinek földi születésnapját ma ünnepeljük, már ott volt minden idő és minden korszak, minden világperiódus és minden teremtett létező előtt.” – világított rá Erdő Péter.
„És az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” – fejezte be az evangélium első fejezetének első sorát a bíboros. Elmondta, hogy a kezdet nélküli örökkévalóság Isten tulajdonsága. Nem puszta szónak nevezi az evangélium a második isteni személyt, hanem igének. A szó elhangzik és elvész a csendben. Az Ige, a jelentés, minden dolgok értelme viszont fennmarad. Ő az, aki által minden lett. „A teremtő isteni terv és értelem, amely – vagy inkább: aki – benne rejlik a világban, benne van emberi lényünkben is. Ezért kutathatjuk és ismerhetjük meg a világmindenség törvényszerűségeit, ezért ismerjük fel az emberi cselekvés alapvető szabályait, ha tetszik, a természetes erkölcsöt is, mert szívünkbe írva hordozzuk Isten törvényeit” – mondta a bíboros.
Erdő Péter kiemelte, hogy a világmindenség értelme, az öröktől létező második isteni személy, aki által minden lett, maga az élet. Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). „Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága”. Nem élettelen értelem, törvényszerűség vagy szabály a Fiúisten, hanem élő személy, aki megvilágítja a lelkünket – jegyezte meg. Mert célja és értelme van az életünknek. Ezt az ő világosságában ismerhetjük fel és akkor követhetjük, ha részesedünk az ő életében. Ő „megvilágosít minden embert, aki a világra jön”. Minden háború, minden hazugság és önzés, minden gonoszság és kegyetlenség ellenére ő mindenkit üdvözíteni akar (vö. 1Tim 2,4). Működjünk vele együtt! Mert bárhogyan alakult is az életünk, minden bűnre van bocsánat Istennél, minden megtérő ember elkezdhet Krisztus fényében járni. Ha sokan elutasítják is őt, aki befogadja, annak „hatalmat ad arra, hogy Isten gyermekévé legyen”.
Az érsek mai szóval is kifejtette: lehetőségünk van rá, hogy a megszentelő kegyelem állapotában éljünk. Ne nyugodjunk bele, ha súlyos bűn terheli a lelkünket. Ne mondjuk azt, hogy úgysem tudunk változtatni az életünkön. Indítsuk fel magunkban a tökéletes bánatot, Isten iránti szeretetből. Határozzuk el, hogy elkerüljük a bűnt és amint alkalmunk lesz, szentgyónásban is megvalljuk azt, és az Egyház közreműködésével megkapjuk a felszabadító bizonyosságot, hogy Isten megbocsátotta bűneinket.
A bíboros kiemelte, hogy a felfoghatatlan és örökkévaló második isteni személy lépett be a történelembe. Ő született meg a betlehemi istállóban. Itt, a Föld nevű bolygó egy konkrét helyén, a száraz éghajlatú Közel-Keleten, egy elnyomott, kis nép körében. Csillag jelöli Betlehemben, a Születés-bazilikában azt a helyet, ahol a hagyomány szerint a világra jött. Tanítványai elmondhatták: „Láttuk dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”. Krisztusban a teljes igazságot mondta el Isten az emberiségnek. Tanításában, életében, csodáiban, halálában és feltámadásában mindazt tudtul adta, amit mi az ő tervéből megismerni képesek vagyunk.
Erdő Péter hozzátette, hogy Jézus valóságos ember. Valóban belépett a történelembe. Ezért a kereszténység nem a kor problémáinak és a világnak a puszta megfigyelése és emberi erővel válaszok keresése, nem pusztán természetes vallás és nem filozófia. Mi a Názáreti Jézus tanítványai vagyunk, akinek valódi örökségét a történelmi forrásokból, és tanítványai közösségének, az Egyháznak a tanúságtételéből megismerhetjük. De ma is közel van hozzánk. Az imádságban, a szentségekben, a szeretet cselekedeteiben valódi személyes kapcsolatra léphetünk vele. Mert ő telve van kegyelemmel. Ma is a legközvetlenebb módon részesülhetünk isteni életében.
A főpásztor végezetül arra kért mindenkit, hogy álljunk hát oda gondolatban a pásztorok közé, álljunk oda otthon a karácsonyfa alá is. Köszönjük meg Jézusnak, hogy egy lett közülünk, és szeretetével isteni életébe kapcsol minket. Ő halmozzon el minket, családjainkat és egész világunkat békéjével és világosságával az idei karácsonykor! Ámen.
Fotók: MTI/Kovács Attila
