A rézöntési faragási és -készítési technika Dongchangfu kerületben, Liaocheng városban, Shandong tartományban több mint 300 évvel ezelőtt keletkezett, főként a csatorna nyugati partján elterjedt, és most Daokoupuban és Tangyi városban koncentrálódik Dongchangfu kerületben.
A rézművészeti harang a rézöntési technológia koncentrált képviselője, amelyhez zománcot, képzőművészeti porcelánt, festészetet, betétet, gravírozást, mechanikus átvitelt, zenei ritmust és más művészeteket kell hozzáadnia réz kivitelezés alapján，a gondosan megépített és gondosan illesztett eredmény egy zseniális és kiváló művészi óra.A művészet csúcspontjának és az emberiség kulturális kincsének nevezhető.
A Dongchangfu rézöntő faragás az elveszett viasz módszert alkalmazza, amely bronz és más fémtárgyak precíziós öntési módszere, más néven befektetési öntés.A bronz művészeti óra ennek a rézöntési technikának a reprezentatív munkája.Jelenleg a Dongchang prefektúra rézöntésének örökösei egymás után több mint tucat órát és órát reprodukáltak a Tiltott Városról.A rézöntvény faragványokat exportálták az Egyesült Államokba, Oroszországba és más országokba, és mélyen szeretik az emberek itthon és külföldön.
Kiterjedt olvasmány:
Az öntészet (formaöntés) vagy fémöntés lényege az, hogy elkészítenek egy olyan üreget, ami a munkadarab negatívját tartalmazza (ezt formának nevezik), az üregbe megolvasztott fémet öntenek, majd hagyják megdermedni. Az öntészet mint tudomány foglalkozik a forma- és magkészítés anyagaival, az öntött fémek sajátságaival, az öntési folyamat jellemzőivel, az öntészeti olvasztókemencékkel és öntőgépekkel, az öntött termék tulajdonságaival stb.
Öntéssel változatos és bonyolult alakú fémtermékek állíthatók elő. Az öntészet termékei például a belső égésű motorok motorblokkjai, szivattyúházak, víz- és gázszelepek, fürdőkádak és ajtókilincsek stb.
A viaszveszejtéses vagy viaszvesztéses eljárás – a precíziós öntés változata – évszázadokkal ezelőtt alakult ki, és elsősorban az ötvösség és a szobrászat területén alkalmazták előszeretettel. A viaszból kézzel mintázott egyedi műtárgy – ékszer, érem, plakett, kisplasztika, szobor – hűen visszaadja alkotója keze munkáját. Olyannyira, hogy gyakran még a művész ujjlenyomata is felfedezhető az öntvényen. Az így létrehozott alkotáson nem jelennek meg a legtöbb öntészeti eljárásra jellemző osztófelületek melletti kitüremkedések, sorják, így a végső megmunkálás, a cizellálás sokkal kevesebb munkát igényel. Ezzel az ősi eljárással napjainkban is rendszeresen készülnek egyedi műtárgyak.
Az eljárás menete a forma elkészítésével kezdődik, általában tűzálló anyagból (gipsz, samott, homok keveréke). A kész formát olyan vastagon vonják be viaszréteggel, amilyen vastagra a kész szobrot tervezik. A viaszréteghez csőhálózatot illesztenek, amely a későbbiekben elvezeti a megolvadt viaszt és a gázokat. A viaszszobor felületét agyaggal borítják úgy, hogy a csövek vége a szabadba nyíljon. Ezután a szobrot kiégetik, melynek során a viaszréteg kifolyik. A viasz helyén keletkezett résbe vagy üregbe beleöntik a folyékony bronzot, majd annak kihűlésekor az agyagformát széttörik, és a bronzfelületet szükség szerint díszítik (cizellálják).
