Kádas Evelin őrmester, Tahitótfalu körzeti megbízottja egy gyerekkori, drámai élmény hatására döntötte el, rendőr lesz belőle, és elhatározásához hű is maradt. Feladatkörét testhezállónak érzi, és felidézett egy életmentést, amiben szintén volt jó adag dráma.
A Zsaru Magazin riportja:
Közvetve a harag is lehet jó tanácsadó.
– Kilencéves voltam, amikor teljesen váratlanul drámai élethelyzetbe csöppentem, bár úgy is mondhatnám, hogy tulajdonképpen az elszenvedője voltam. Ez a negatív élmény olyan nagy hatással volt rám, hogy utána eldöntöttem, ha nagy leszek, rendőr lesz belőlem – mondta Kádas Evelin, és felidézte az esetet, ami egy borsodi falu egyik mellékutcájában történt meg vele és nagyszülőjével. – A boltba indultunk a nagymamámmal, és alig léptünk ki a kapun, a szomszédságban élő egyik nő rátámadt a nagyszülőmre. Bottal kezdte el ütni, ő pedig keservesen jajveszékelt. Mélyen megmaradt bennem az a kép, ahogy az egyik karjával a következő ütést akarná hárítani, közben pedig engem is próbál védelmezni. A lélegzetem is elállt! Nem akartam elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet. Zokogva sikítoztam, majd kétségbeesetten segítségért kiáltottam, aminek szerencsére volt hatása. Úgy fél perc elteltével odasietett a közelből egy férfi, és leállította a támadót. A nagymamám bejelentést tett, és a kiérkező rendőrök engem is meghallgattak. Láttam, ahogy az agresszív szomszédasszonyt a rendőrautóba ültették, és úgy gondolom, eközben határoztam el, hogy én is ezt a hivatást fogom választani, hogy bajba jutott emberek számíthassanak rám. A családom is támogatott; valahol örültek is, hogy lesz egy rendőr a famíliában, nekem pedig a következő, csaknem tíz évben nem volt okom arra, hogy a döntésemet módosítsam.
A Miskolci Magister Gimnáziumban érettségizett, és természetesen a Miskolci Rendészeti Technikum képzését végezte el, mielőtt tavaly júniusban a Szentendrei Rendőrkapitányságra szerelt volna fel. Egy évvel később vette át körzeti megbízotti kinevezését.
– Örömmel és érdeklődéssel fogadtam, hogy a parancsnok alkalmasnak tartott erre a feladatra, mert alapvetően nyitott, barátkozó természetű vagyok, és úgy vettem észre, tudok is bánni az emberekkel. Tahitótfaluban, illetve Tahiban és Tótfaluban többször megfordultam, amikor járőrszolgálatot láttam el a Szentendrei Rendőrkapitányság illetékességi területén, és a kezdésnél sok jó tanácsot kaptam veterán körzeti megbízottaktól. Itt főleg a jelenlét érzékeltetésére gondolok, időközben ráéreztem a gyalogos járőrszolgálat és az állomáshelyen tartózkodás arányaira. Mindkettő egyaránt fontos, de tényleg kell egyfajta ráérzés a kettő közötti egyensúlyozáshoz. Ma már tudni vélem, mikor érdemes a Hősök téri parkoló, kisbolt, kocsma, dohánybolt ívet lejárnom, és mikor teszem jobban, ha a Béke utcai megbízotti irodában tartózkodom. Tahitótfalu meglehetősen népes község, több mint hatezren lakják, de az eddigi tapasztalat azt mondatja velem, jól fogadtak.
Drámából ott sincs hiány.
– Ahhoz képest, milyen sokan lakják, rendészeti szempontból nyugalmas településnek mondható. Az említett belső részen, főleg a kocsma, a trafik és a kisbolt vonzáskörzetében előfordulnak intézkedést igénylő cselekmények, de ezek nem mindennaposak, illetve rendőri jelenléttel ellensúlyozhatók. Az eddigi legemlékezetesebb esetem egy életmentés volt. Egy nő azzal hívta a 112-t, hogy egykori élettársa, aki nem volt hajlandó elköltözni tőle, előtte próbált meg végezni magával: felvágta a csuklóját, megszurkálta a mellkasát, és erősen vérzett. Rátekerte a pólót, amit a férfi viselt, de már az is csupa vér lett – idézte fel Kádas Evelin, aki aznap a társával épp a környéken járőrözött. – Egyből kapcsoltuk a kéket, a mentők előtt értünk oda, és a bejelentő segítségével szakszerű elsősegélyben részesítettük az akkor már falfehér férfit. Kérésünkre a nő tiszta törölközőt és vizet hozott, mi pedig nyomókötést helyeztünk a sérült alkarjára. Három perccel később érkeztek a mentősök, és átvették, de az orvos azt is elmondta, nélkülünk nagyon nehéz dolguk lett volna. Ekkor éreztem eddig a legerősebben, hogy jó döntést hoztam… kilencévesen.
Forrás: SZ. Z. J. / Zsaru Magazin / police.hu
FOTÓK: SZABÓ GABRIELLA
